Sokak szerint ez a mérkőzés lesz az eldöntője a PL arany sorsának.  A szkeptikusok természetesen az Arsenallal évek óta nem számolnak, mint bajnokesélyes, amit persze a hét közben elszenvedett Watford elleni vereség is nyomatékosítani látszik bennük.

Tény és való, hogy a Chelsea gőzerővel robog a végső győzelem felé. Nem szabad a mai mérkőzést az őszihez hasonlítani, mert akkor egy új menedzserrel, új játékosokkal, új játékrendszert keresve érkezett hozzánk városi riválisunk és szembetűnő volt a szak avatatlan szemnek is, hogy Conte még nem találta meg csapata számára a megfelelő stílust. Visszagondolva talán most megköszönnék a Kékek azt a vereséget, mert egészen józanítóan hatott a csapat játékára és régen látott nyerő szériába fogtak. Már-már PL rekordot döntögető sorozatuk azonban a 13. győzelem után vége szakadt, de negatív hatása nem nagyon lett a csapat játékára.

A Chelsea továbbra is rendkívül eredményorientált és határozott futballt játszik, amibe abszolút belefér imitt-amott egy-egy pontvesztés. Csalóka a Liverpool elleni döntetlen is, hiszen a Pool gyakorlatilag a túlélésért küzdött. Kloppnak sikerült a Liga és az FA Kupából is kiejtenie csapatát jóval gyengébb ellenféllel szemben, a sajtó egyre hangosabb volt attól, hogy a Pool idén se lesz képes kupát, pláne nem bajnokságot nyerni, a szurkolók eddig üdvözítő szeretete pedig kezdett átmenni tüzes haraggá és gyanítom egy esetleges vereséggel az Anfield közepén húzták volna karóba a német szakembert.

Visszatérve a Chelsea-hez, kiábrándító vagy sem, de ma nem az Arsenal az esélyesebb csapat. Sajnos az Ágyúsokra továbbra is jellemző a csapategység hiánya és az az ellentmondásokat nem tűrő határozottság, ami ellenfelében mindig is megvolt. Ékes bizonyíték erre az is, hogy az elmúlt hetekben a Conte vs Costa párbajjal is meg kellett házon belül küzdeniük. Costa nyilvánvalóan a Chelsea egyik legfontosabb játékosa. Nemcsak elrettentő ellenfél a pályán, de gólerős és magáénak tudja mindazt a győztes mentalitást, ami miatt igenis megrogynak az ellenfél védőinek lábai. Hiába jött a hatalmas összegű kínai ajánlat, valamiért mégis maradt Londonban és legyen bármiféle problémája Contéval, a pályán ennek semmi jelét nem mutatja.

Még mielőtt az jönne le az írásomból, hogy kezdek Chelsea-fan lenni, megjegyzem, hogy természetesen az Arsenalnak is megvannak a maga szenzációs labdarúgói. Hosszú évekig kell visszamennünk ahhoz, hogy a mostanihoz hasonló neveket olvashassunk a csapatnévsorban, legyen az a kapus, a hátvéd vagy éppen a támadó poszt. Igen, a középpályát direkt kihagytam. Mert ma ez lesz a legnagyobb gyengeségünk. Voltaképpen azért, mert nincs. Nincsen középpályánk. Cazorla sérült, Xhaka eltiltott, Ramsey sérült, Elneny Afrika Kupán. Van nekünk egyetlen Coquelin-ünk. Akiről felröppent egy statisztika, hogy 13 mérkőzésen nem játszott és ezeket a meccseket egytől egyig behúztuk. Vegyes érzelmekkel viseltetünk tehát a francia iránt, mert bár kölcsönből való visszahívása anno szükségszerű volt és harciasságával, gyorsaságával és lelkesedésével mindig is üde színfolt a csapatban, hiszen csupa szív Ágyús, lassan azért be kell ismernünk, hogy az évek óta tartó vkp problémánk továbbra is fennáll és addig nem leszünk igazán erősek, amíg klasszis játékossal nem töltjük fel ezt a posztot is. Hiába van Cech a kapuban előtte Koscielny-vel, Mustafival és Bellerinnel, hiába osztogat filléres labdákat Özil Giroudnak vagy Sancheznek, ha a középpályánk átjáróház.

Ebből a szempontból tehát ez egy nagyon, de nagyon, rossz szájízű mérkőzés lesz. A Chelsea mindenáron nyerni akar majd, az Arsenal pedig azt hiszem egy kőkeményen kiharcolt döntetlennel is elégedett lehet. A PL címről kár ilyenkor még beszélni, bár a Chelsea megléphet, de a Premier League hálistennek rendszeresen okozott meglepetést a véghajrára.