A kezdő felállásokban túl sok újdonságot nem kell keresnünk. Arsenal részről azért sem, mert Wenger egyértelműen letette voksát amellett a 11 játékos mellett, akikre alapozni akarja idén csapatát. Cech-Bellerin-Mustafi-Boss-Nacho hátvédsor, Cazorla-Xhaka-Özil középpálya és Iwobi-Walcott-Alexis támadósor. Nyilván Xhaka szerepe korántsem betonbiztos a kezdőket illetően, de a sérüléséből visszatért Coquelin-t még nem merte 90 percre a pályára küldeni és valahogy Elnenyvel szemben pedig a svájcit preferálja azon a poszton.

A Swansea részéről pedig még annyi újat sem sikerült kiovasni a felállásból, mint az Arsenaléból, hiszen Bob Bradley élete első PL mérkőzésére készült, egy olyan csapat élén, amelyet valószínűleg túlságosan nem követett menedzseri kinevezése előtt. Így amolyan tessék-lássék módon, nyilvánvalóan teszt üzemmódban küldte pályára újdonsült embereit. A Pool elleni meccshez képest védelem bal széléről átkerült a jobbra Naughton, helyet csinálva korábbi posztján Taylornak. Van der Hoorn-t pedig Fernandez váltotta középen Amat párjaként. Az előzetes kimutatás szerint egy 4-4-1-1-es hadrendre számíthattunk, de nyilvánvalóvá vált, hogy a Barrow-Britton-Cork-Routledge középpálya előtt Sigurdsson és Fer gyakran egymás mellett játszva próbáltak labdát szerezni a mi térfelünkön. Így lett ebből inkább 4-4-2. Ez azért érdekes, mert klasszikus csatár nélkül állt fel a Swansea.

A mérkőzés képe számomra meglepően alakult. Bár az első 10 percet megnyomta az Arsenal, nagy iramban kezdtek, jelezvén ki az úr a háznál, de komolyabb helyzet kialakítása után végül gyakorlatilag megosztotta a játékteret vendégével. A Swansea zavartalanul tudta többször kihozni a labdát, bár ők sem jutottak el igazán fenyegetően a kapunkig, úgy tűnt, az Arsenal nem rohan a vesztébe és nem ad túl nagy teret az ellenfél kontráinak. Majdcsak fél óra telt el igazán nagy helyzet nélkül. Egyedül Mustafi bólintott a lécre, de az is rögzített szituációból adódott. Özil kicsit görcsösnek és enerváltnak tűnt, ezt kihasználva Cazorla pedig számomra kifejezetten élénken mozgott. Nem is tudom mikor láttam Santit ennyire szabadon játszani. Bár nagyobb lehetőség kialakítása az ő nevéhez sem fűződött, mindenesetre látványos volt az a szabadság, amit Özil "adott át" neki. 
Továbbá érdekes volt az is, hogy Iwobi a bal szélről mennyit bemozgott középre, sőt, sokszor átment Walcott oldalára, hogy a bal szélt Monrealnak kelljen egyedül befutnia. 
Alexis kapcsán pedig több elemzés is napvilágot látott, miszerint Wenger nem is klasszikus középcsatárt akar belőle faragni, hanem a manapság már nem túl népszerű hamis kilences pozícióban alkalmazza. Ha alaposan megfigyeljük a chilei mozgását, annak ellenére, hogy többször ő ácsorog legközelebb az ellenfél kapujához labdára várva, rengetegszer lép egészen mélyen vissza, gyakorlatilag lyukat hagyva a csatár posztján. A tegnapi meccs során is készültek térképek a játékosok helyezkedéséről, amiken jól látszik, hogy Sanchez legtöbbször olyan mélyen indult a támadásokkal, hogy még Özil is előrébb mozgott nála. Tény és való, hogy ezzel Alexis inkább helyzetkialakításokban játszik fő szerepet, mintsem a befejezéseknél, mert minden egyes alkalommal, amikor üresen hagyta saját pozícióját, Theo hiénaként tört be a szélről, hogy megjátszható ember legyen középen. Ez eredményezheti azt, hogy Walcott ennyire produktív lett góltermelés terén, Alexis pedig sorra gyűjti az asszisztokat a neve mellé.
A gólokat illetően maradjunk annyiban, hogy adakózó hangulatban volt a Swansea és később viszonozván határozatlanságukat, mi is. Walcott mindkét gólja a vendég védők tétlenségéből született, egyedül Özil bombája volt igazán klasszis megmozdulás. Hasonló az eset a szépítő találatoknál is, hiszen előbb Xhaka vétett hatalmas hibát közvetlenül a tizenhatosunk előtt, majd Monreal-t verték meg újfent a szélen (ebben a szezonban Nacho oldala a legnagyobb gyengeségünk), hogy Mustafi felejtsen el Borja-val együtt mozogni. A Swansea támadásainak 55%-a a jobb szélről indult. Elképesztően látványos az, hogy Monreal mennyire képtelen tartani saját oldalát, ráadásul úgy, hogy Iwobi rendszerint elkószált a pálya más területeire, magára hagyva a spanyolt.
A leggyengébb láncszem mégis Xhaka volt a mérkőzésen. Úgy látszik, hogy még Wenger sem tudja eldönteni, milyen szereppel ruházza fel őt, de annyi pénzért ne cselezgessen amatőr módon sem a tizenhatos előtt, pláne ne rúgja fel direkt az ellenfél játékosát, amikor a labda a közelében sincs már. Azt hiszem, hogy az ő butaságain akár el is úszhatott volna a mérkőzés, mert az utolsó 20 percre nagyon feltámadt a Swans és sorra alakították ki a gólhelyzeteket. 
A második játékrészben Özil játéka feljavult és Theo is mesterhármast/négyest rúghatott volna, de ez korántsem volt egy agyonnyert mérkőzés. A csapatnak vannak látványos hiányosságai, amit mihamarabb ki kell javítani, mert nem minden ellenfél lesz szárnyaszegett.