Match Review: Arsenal-Swansea - Magyar Arsenal Szurkolói Oldal

2016-10-17 09:09 | Írta: pIeTRo | Kategória: Elemzések

A kezdő felállásokban túl sok újdonságot nem kell keresnünk. Arsenal részről azért sem, mert Wenger egyértelműen letette voksát amellett a 11 játékos mellett, akikre alapozni akarja idén csapatát. Cech-Bellerin-Mustafi-Boss-Nacho hátvédsor, Cazorla-Xhaka-Özil középpálya és Iwobi-Walcott-Alexis támadósor. Nyilván Xhaka szerepe korántsem betonbiztos a kezdőket illetően, de a sérüléséből visszatért Coquelin-t még nem merte 90 percre a pályára küldeni és valahogy Elnenyvel szemben pedig a svájcit preferálja azon a poszton.

A Swansea részéről pedig még annyi újat sem sikerült kiovasni a felállásból, mint az Arsenaléból, hiszen Bob Bradley élete első PL mérkőzésére készült, egy olyan csapat élén, amelyet valószínűleg túlságosan nem követett menedzseri kinevezése előtt. Így amolyan tessék-lássék módon, nyilvánvalóan teszt üzemmódban küldte pályára újdonsült embereit. A Pool elleni meccshez képest védelem bal széléről átkerült a jobbra Naughton, helyet csinálva korábbi posztján Taylornak. Van der Hoorn-t pedig Fernandez váltotta középen Amat párjaként. Az előzetes kimutatás szerint egy 4-4-1-1-es hadrendre számíthattunk, de nyilvánvalóvá vált, hogy a Barrow-Britton-Cork-Routledge középpálya előtt Sigurdsson és Fer gyakran egymás mellett játszva próbáltak labdát szerezni a mi térfelünkön. Így lett ebből inkább 4-4-2. Ez azért érdekes, mert klasszikus csatár nélkül állt fel a Swansea.

A mérkőzés képe számomra meglepően alakult. Bár az első 10 percet megnyomta az Arsenal, nagy iramban kezdtek, jelezvén ki az úr a háznál, de komolyabb helyzet kialakítása után végül gyakorlatilag megosztotta a játékteret vendégével. A Swansea zavartalanul tudta többször kihozni a labdát, bár ők sem jutottak el igazán fenyegetően a kapunkig, úgy tűnt, az Arsenal nem rohan a vesztébe és nem ad túl nagy teret az ellenfél kontráinak. Majdcsak fél óra telt el igazán nagy helyzet nélkül. Egyedül Mustafi bólintott a lécre, de az is rögzített szituációból adódott. Özil kicsit görcsösnek és enerváltnak tűnt, ezt kihasználva Cazorla pedig számomra kifejezetten élénken mozgott. Nem is tudom mikor láttam Santit ennyire szabadon játszani. Bár nagyobb lehetőség kialakítása az ő nevéhez sem fűződött, mindenesetre látványos volt az a szabadság, amit Özil "adott át" neki.
Továbbá érdekes volt az is, hogy Iwobi a bal szélről mennyit bemozgott középre, sőt, sokszor átment Walcott oldalára, hogy a bal szélt Monrealnak kelljen egyedül befutnia.
Alexis kapcsán pedig több elemzés is napvilágot látott, miszerint Wenger nem is klasszikus középcsatárt akar belőle faragni, hanem a manapság már nem túl népszerű hamis kilences pozícióban alkalmazza. Ha alaposan megfigyeljük a chilei mozgását, annak ellenére, hogy többször ő ácsorog legközelebb az ellenfél kapujához labdára várva, rengetegszer lép egészen mélyen vissza, gyakorlatilag lyukat hagyva a csatár posztján. A tegnapi meccs során is készültek térképek a játékosok helyezkedéséről, amiken jól látszik, hogy Sanchez legtöbbször olyan mélyen indult a támadásokkal, hogy még Özil is előrébb mozgott nála. Tény és való, hogy ezzel Alexis inkább helyzetkialakításokban játszik fő szerepet, mintsem a befejezéseknél, mert minden egyes alkalommal, amikor üresen hagyta saját pozícióját, Theo hiénaként tört be a szélről, hogy megjátszható ember legyen középen. Ez eredményezheti azt, hogy Walcott ennyire produktív lett góltermelés terén, Alexis pedig sorra gyűjti az asszisztokat a neve mellé.
A gólokat illetően maradjunk annyiban, hogy adakózó hangulatban volt a Swansea és később viszonozván határozatlanságukat, mi is. Walcott mindkét gólja a vendég védők tétlenségéből született, egyedül Özil bombája volt igazán klasszis megmozdulás. Hasonló az eset a szépítő találatoknál is, hiszen előbb Xhaka vétett hatalmas hibát közvetlenül a tizenhatosunk előtt, majd Monreal-t verték meg újfent a szélen (ebben a szezonban Nacho oldala a legnagyobb gyengeségünk), hogy Mustafi felejtsen el Borja-val együtt mozogni. A Swansea támadásainak 55%-a a jobb szélről indult. Elképesztően látványos az, hogy Monreal mennyire képtelen tartani saját oldalát, ráadásul úgy, hogy Iwobi rendszerint elkószált a pálya más területeire, magára hagyva a spanyolt.
A leggyengébb láncszem mégis Xhaka volt a mérkőzésen. Úgy látszik, hogy még Wenger sem tudja eldönteni, milyen szereppel ruházza fel őt, de annyi pénzért ne cselezgessen amatőr módon sem a tizenhatos előtt, pláne ne rúgja fel direkt az ellenfél játékosát, amikor a labda a közelében sincs már. Azt hiszem, hogy az ő butaságain akár el is úszhatott volna a mérkőzés, mert az utolsó 20 percre nagyon feltámadt a Swans és sorra alakították ki a gólhelyzeteket.
A második játékrészben Özil játéka feljavult és Theo is mesterhármast/négyest rúghatott volna, de ez korántsem volt egy agyonnyert mérkőzés. A csapatnak vannak látványos hiányosságai, amit mihamarabb ki kell javítani, mert nem minden ellenfél lesz szárnyaszegett.

HIRDETÉSEK:

- Médiaajánlat -

HOZZÁSZÓLÁSOK:

ja és nem erre gondolok vagy max ez csak egy részlet belőre, kb fél órás videó -Milyen érzés immáron 20 éve az Arsenalnál dolgozni? -Nagyon nehéz ezt szavakban kifejezni. Az idő “csak úgy” eltelt. Mindig a következő meccs a legfontosabb, szóval nincs ideje az embernek hátrafelé nézegetni. Ma úgy nézek ki, mint egy őskövület, aki olyan hosszú ideig maradt az Arsenalnál, de én mindig csak meccsről meccsre éltem, az idő pedig elrepült. Több mint 1000 tétmeccsem volt az Arsenalnál, és nemrég tudtam meg, hogy a Watford elleni volt a 650. győztes meccsem menedzserként. Mindig elkötelezett voltam a klub felé, miközben próbáltam versenyképes és bátor lenni. Ezekre szükség van ebben a szakmában. Mindig megpróbáltam lojális maradni és előre vinni a klub szekerét. -Hogyan változott a klub az elmúlt 20 év alatt? -Amikor megérkeztem, 80 munkatársunk volt. Most 600 van. Egy modern cég lettünk HR-rel, és egy jól szervezett hierarchiával. Ma már nem is ismerek mindenkit, húsz éve pedig még mindenkivel köszöntünk egymásnak. Akkoriban például edzőközpontunk sem volt, egy egyetemi sporttelepen kellett gyakorolnunk, ahol szerdán délben kitettek bennünket, mert akkor a hallagtóké volt a pálya. A dolgok megváltoztak. Akkoriban egy hagyományos, régiszabású szervezet voltunk, mára viszont egy modern vállalat lettünk. -Lesz-e még valaha egy top menedzser, aki 20 évig marad ugyanannál a klubnál? -Elképzelhető, de nagyon valószínűtlen. A futballban minden gyorsan változik. A társadalom megváltozott, az emberek mára nagyon megkövetelnek bizonyos dolgokat. Sokkal erőteljesebb véleménnyel rendelkeznek, és érintettek akarnak lenni a klub jelenkori ügyleteiben is. Az emberek sokkal inkább ki akarják venni a részüket a klub döntéseiben. Ugyanakkor semmi sem veszélyesebb a felületes tudásnál. A klubon belül a vezetőnek erősebbnek kell lennie, mint korábban bármikor és nem szabad buta döntéseket hoznia. Tisztelnie kell a klub irányelveit, és erős személyiségekkel kell körbevennie magát. -Tud a felé irányuló kritikákról? -Természetesen hallom a kritikákat. Úgy gondolom, hogy ha valaki ilyen hosszú ideje van egy klubnál, nagyon veszélyes nem odafigyelni a ezekre. Az embernek tennie kell egy lépést hátra, egy kis távolságból kell néznie az eseményeket és objektívan kell elemeznie a dolgokat. A perspektíva nagyon fontos. Van, hogy a kritikák jogosak, és ilyenkor az embernek meg kell próbálnia megnézni, mi nem működik. De az a helyzet, hogy a modern társadalomban 100 emberből 95 nem kritizál, de csak a maradék 5-öt halljuk, mert a média ezeknek ad jelentőséget. Megpróbálom olyan jól teljesíteni a munkámat, amennyire csak lehetséges, méghozzá teljes elköteleződéssel. Aztán majd nyugodtan nézhetek tükörbe azzal a tudattal, hogy én mindent megtettem. -Mi lesz, ha majd egyszer visszavonul? -Üzleti botrány a klub körül biztosan nem lesz. Stabil lábakon áll a csapat, jó játékosaink vannak, így a keret erős. Az elmúlt 20 évben a klub sokat lépett előre. Remélhetőleg a következő menedzser még jobb munkát fog végezni, mint én, ez az én kívánságom. -A 650 győztes meccs közül melyek emelkednek ki? -A Highbury-ben megnyert első meccsemre az Everton ellen örökké emlékezni fogok. Egyes győzelmek édesebbek, mint általában, de az a jó hétvége, amikor szombat négykor megnyerjük a saját mérkőzésünket, aztán hazamegyünk és megnézzük a forduló többi meccsét. Ez egy ideális hétvége. Az pedig a legszörnyűbb, amikor elsőként játszunk a fordulóban, vesztünk, és végignézzük, ahogy mindenki más nyer. Ez hihetetlenül borzalmas. -Mi az Arsenal-kultúra? -Az, amikor a meccsekre menet látom az embereket Arsenal-mezben és megpróbálom elképzelni a mögötte lévő sztorit, hogy mi köti őket össze a csapattal. Látom a piros-fehér mezeket, és elcsodálkozom, milyen érzelmi kapcsolat van a klub és a rajongók közt. Vajon az első meccsükre az édesapjukkal vagy a nagyapjukkal mentek el? Aztán elkezdek félni, hogy cserben hagyom ezeket az embereket. Ők az én családom. Minél tovább maradok, annál nagyobb lesz a félelmem, hogy csalódást okozok ezeknek az embereknek. Van valami varázslatos ebben a klubban. Az emberek összegyűlnek és szurkolnak a csapatnak alapvetően azért, hogy boldogok legyenek. Az én munkám pedig az, hogy ez így legyen. Úgy vélem, hogy az Arsenal központi értéke még mindig az emberi tényező. Nagyon keményen igyekszem azért, hogy ez így maradjon. -Hogyan változtatta meg a klubot a Highbury-ből való elköltözés? -Úgy vélem, hogy ez úgy segítette előre a csapatot, hogy nem sérült közben a klub hagyományai. Semmi sem nagyobb a Highbury-nél. Ez a klub lelke. Amikor az Emirates felé megyek, gyakran elhaladok a Highbury mellett, mert érezni akarom a lelkét. Egy nagyon régimódi stadion volt, de volt valami különleges benne és ez a klub történelmének része. Az Emirates egy modern érát jelképezi. Persze van egy-két dolog, ami hiányzik, például, hogy most már nagyobb távolság van a pálya és az első sor között. Ez biztonsági okokból van így, ezt tiszteletben kell tartanunk. Így kényelmesebb és modernebb. Nagyon érintett voltam a költözésben. Körülbelül 50-100 megbeszélésünk volt, amíg minden részlet a helyére került. Készült egy kép is, amikor az épülő Emirates portáján állok, miközben teherautók hordják a szemetet a hátam mögött. A stadion alapterülete ugyanis egykor Islington szeméttelepe volt. Pontosan oda rakodták le a szemetet, ahol most a kezdőkör van. 250 millió fontos költségvetéssel vágtunk neki az építkezésnek. Ez volt minden, amit megenghedettünk magunknak. Évekig ez volt a rémálmom, mert 428 millió-ba került az egész beruházás, a vezetőség meg csak annyit mondott, hogy továbbra is végezzem ugyanúgy a dolgomat. Rájuk néztem, és azt gondoltam, hogy ezek vagy hihetetlenül bátrak, vagy teljesen idióták. Óriási nyomás volt rajtam az átköltözést követő első években. Szükség volt a telházra és a BL-szereplésre, hogy visszahozzuk a pénzt a költségvetésbe.