Emlékeznek arra a gyerekre, aki mindenkinél jobban focizott a játszótéren? Thierry Henry is ilyen volt.

A francia játékos kifinomult technikával rendelkezett, rendkívül gyors volt és meglepően erős. Tipikus iskolai szupersztár, aki mindent megtett a csapatáért. Henry volt a kapitány, a talizmán, a labdaszerző, a tizenegyes rúgó, az előkészítő.

Aztán jöttek a gólok. 380 mérkőzésen 226 gólt lőtt, és még nagyszerű rekordok fűződnek a nevéhez az Arsenalnál töltött nyolc éve alatt. Hálószaggató gólok, pöccintések, felfutások, hirtelen sarkazások, de olykor még fejjel is eredményes tudott lenni a francia.

Mindenkinek megvan a maga kedvenc pillanata Henry-tól, de most itt van egy pár példa: felpörgetés és átemelés Fabien Barthez fölött, nagyszerű szlalom a Liverpool ellen, 55 méteres gól a Spurs ellen, nagyszerű sarkazás a Charlton ellen, csoda a Bernabeu-ban stb.

Talán emlékeznek, amikor 1999-ben az Arsenalhoz került, még nem volt kifejlett csatár. Emlékeznek, amikor a padról beállva rémisztgette a North Bank szurkolóit a Leicester ellen? Talán nem volt megfelelő pótlása Nicolas Anelkának?

Arséne Wenger ezt jobban tudta és segített buzgó tanítványának. Wenger klasszikus szélsőből nagyszerű középcsatárrá fejlesztette. 9 mérkőzés kellett hozzá, hogy betaláljon, de akkor kettőt is lőtt a Derby ellen. A szezon végére már rugdosta a gólokat és néhány éven belül a világ egyik legjobb csatára lett. A North Bank leborult előtte és ünnepelte.

Volt okuk az ünneplésre, mert Henry góljai trófeákat hoztak. Először voltak nagy csalódások is – UEFA Kupa és az FA Kupa éppen kicsúszott a kezeik közül az ezredfordulón, de a 2002-es duplázás feledtette a kudarcokat. Henry ebben a szezonban nagyszerűen teljesített, ugyanis 32 gólt lőtt az összes sorozatot figyelembe véve.

A francia játékos a következő két évben még magasabbra tette a mércét. 2003-ban csak az FA Kupát szerezték meg, de Henry 42 gólt szerzett és az Év Játékosa lett. 2004-ben is ő nyerte meg mind a két díjat és 39 gólt szerzett az Arsenal veretlen szezonjában. A veretlen csapatból ő volt a legnélkülözhetetlenebb láncszem.

Utólag visszatekintve talán ez a két év volt, amiért megkaphatta volna a FIFA Év Játékosa díjat, de 2003-ban és 2004-ben is csak második lett. Ebben az időben nem lehetett megállítani a francia csatárt, mindenhonnan gólt tudott szerezni, ezzel tartotta terrorban a védelmeket, főleg amikor a baloldalról vezethette a kapura a labdát.

Amikor a futball nagy üzlet lett, akkor Henry neve egybeforrott az Arsenallal. A karizmatikus vezéregyéniség világsztárrá nőtte ki magát, és mindenki állva tapsolta a lelátókon. A Portsmouth elleni FA Kupa-mérkőzés után, a mezcseréknél, a hazai szurkolók megtapsolták, és magukénak akarták, de Ő a miénk volt.

2005-ben Patrick Vieira távozása után egy szinttel feljebb lépett és ő lett a csapatkapitány. 2005 októberében ő lett a klub legeredményesebb játékosa, egy Sparta Praga elleni duplával. Henry sokat tanulhatott Ian Wrighttól a csatárságról, de most felülmúlta elődje rekordját.

Két bajnoki címet, két FA Kupát, 4 Arany Cipőt, 5 Év Játékosa címet nyert, de még egy valami hiányzott Arsenalos pályafutásából, ez pedig a Bajnokok Ligája megnyerése volt. Ha egy pillanatot újrajátszhatna a karrierjében, akkor talán a 2006-os párizsi döntőben kihagyott helyzete lenne, amikor 1 az 1-ben vitte a kapusra, amivel egyenlíthetett volna.

2009-ben a Barcelonával megnyerte a Bajnokok Ligáját, de örökre az Arsenal szurkolója marad.

Három éve az Arsenal szurkolói megszavazták az Ágyúsok történetének legszebb pillanatait és az első 10 közül 5-ben szerepelt, ezért nem meglepetés, hogy ő nyerte ezt a szavazást is. Az összes Ágyús közül ő a legnagyobb.

forrás: Arsenal.com