Tele lehetne írni egy lapot a nagyszerű góljaival, két lapot az egyéniségét mutató gólokkal és egy szótárat lehetne írni a 11 éves Arsenalos karrierjéről. Dennis Bergkamp egyszerűen egy legenda.

Az utóbbi két évtizedben sokan ismeretlen játékosként érkeztek a Highbury-be és félelmetes hírnévvel és sikerekkel távoztak. Bergkamp kivétel volt, mert már érkezésekor világklasszis volt.

Érkezését merész húzásnak tartották az Arsenalnál.  Bruce Rioch váltotta George Graham-et a kispadon és az „Unalmas, unalmas Arsenal”-ból szép játékot játszó csapat lett. Ebben Bergkamp nagy szerepet vállalt.

Rioch 1996 szeptemberének végéig maradt a csapat edzője és őt Arséne Wenger váltotta. Bergkampnak nem kellett aggódnia a helyéért, később Wenger elmondta róla, hogy „egy áldás és egy ajándék volt, amikor ideérkeztem.”

Ez végig így volt Wenger irányítása alatt és Bergkamp újraértelmezte a futballt az angol első osztályban. Tankönyvekbe illő technikája és bátorsága és gyilkos passzai miatt a futball egyénisége lett. Sőt amikor 1998-ban az Arsenal legyőzte a Manchester Unitedet a bajnoki versenyben, Dennis Bergkamp a liga legjobb játékosa lett Eric Cantonát megelőzve. Az Arsenal 10-es számú játékosát megérdemelten választották meg az Év Játékosának, mert duplázott csapatával (megnyerték a bajnokságot és az FA Kupát is).

Furcsa, de voltak nehézségei londoni karrierje kezdtén, ugyanis első 7 mérkőzésén nem tudott betalálni. Egyre nagyobb nyomás nehezedett rá és a média is kritizálni kezdte, aztán betalált a Hartlepool elleni Ligakupa-mérkőzésen. Aztán megjött az áttörés. Még azon a héten válaszolt a kritikákra egy duplával  a Southampton ellen és többé sohasem nézett hátra.

120 gólt szerzett Arsenalos karrierje során és ezzel a klub 10. legeredményesebb góllövője lett. Ez egy nagyszerű teljesítmény, főleg, hogy nem csatárról beszélünk.

A lefordulás a St. James’-ben, átemelés a Leverkusen ellen – ezeket négy nap különbséggel csinálta – és a Filbert streeti végjáték a Bolton ellen és a BL indulást bebiztosító siker is az ő nevéhez fűződik. Mindkét lábát nagyon jól használta és ő volt az Arsenal kreativitásának kulcsa.

A kora sem tudta hátráltatni sikerei elérésében. 4 évvel az után, hogy az Arsenal megszerezte a Premier League-et Bergkamp vezérletével, újra bajnokok lettek. Hasonló volt a történet 2003-ban is, amikor megnyerték az FA Kupát, de akkor már Dennis 34 éves volt. Az Arsenal nem akarta elengedni, ezért egy évet hosszabbítottak vele. Bergkamp meghálálta a bizalmat és Henry, Pires, Ljungberg, Reyes sokat köszönhet neki.

Az idő eljárt Dennis fölött, ezért úgy döntött, hogy amikor elhagyják a Highbury-t, befejezi a pályafutását. Csak valami emlékezetes dologgal lehetett meghálálni a holland játékos itt töltött éveit és a búcsúmérkőzés tökéletesen sikerült. A játék nagyjai, Marco van Basten és Johan Cruyff is résztvettek, hogy csak kettőt említsünk.

Aztán további sikerek következtek. Első hollandként bekerült a Nemzeti Futball Múzeum halhatatlanjai közé.

Bergkamp hatalmas egyéniség volt, technikáját az Ajax fiatalcsapatában kovácsolták, majd acélos egyénisége az Interben fejlődött tovább. Legjobb évei azonban mindenképp az Arsenalos esztendők voltak.

forrás: Arsenal.com