14 év kapitányként, 669 pályára lépés, 10 rangos kupa, köztük bajnoki címek három évtizedből. Nem meglepetés, hogy „Mr. Arsenal”-t az Arsenal legnagyobb játékosai között emlegetik.

Tony Adams csak egy klubban játszott – ami manapság nagy ritkaságnak számít és egy biztos pontot képezett az Arsenal védelmében. Ő volt a hátsó négyes vezetője, kölcsönös volt a megértés Steve Boulddal és a szélsőkkel, Lee Dixonnal és Nigel Winterburnnel. Nehéz nála elkötelezettebbet, merészebbet és inspirálóbbat találni az Arsenal történelmében.

George Graham csak a maga kolosszusának hívta, Arséne Wenger meg a „védelem professzorának”. Mindkettejüknek igaza volt. Technikailag Adams nagyszerű hátvéd volt – jó belépései, a játék olvasása és a fejelései nagyon nehéz ellenféllé tették. Ehhez párosult a harcossága, mentális és fizikai rugalmassága és vezetőképessége. Ezek alapján láthatjuk, hogy miért is volt ő akkora hős a Highburyben.

Ezekből is látszik, hogy miért volt különleges pillanat, amikor 1980-ban diákként leigazolta az Arsenal. Három évvel később a Sunderland ellen debütált, 4 héttel a 17. születésnapja után. Nem sikerült jól a bemutatkozása, ugyanis 2-1-re kikaptak hazai pályán, de hamarosan megvetette a lábát a legmagasabb szinten.

Az 1987-es Littlewoods Kupa megnyerése után nyolc hónappal, 21 éves korában a klub legfiatalabb kapitánya lett. Ez az a pozíció volt, amit visszavonulásáig megtartott, de eleinte sok kritikát kapott. Daily Mirror például szamárfülekkel ábrázolta Adamset, miután a Manchester Unitednek nem csak gólt, de öngólt is szerzett, ezzel kialakítva az 1-1-es végeredményt. Ezzel sokáig az ellenfelek szurkolói is gúnyolták.

Adams válasza egyszerű volt – ő érmekkel próbált válaszolni. Két hónappal az Old Traffordon elszenvedett élménye után az Anfielden bajnoki címre vezette csapatát. Két évvel később újra bajnokok lettek, majd 1993-ban egy hazai kupa-dupla következett. Adams gúnyolása folytatódott – 1990-ben börtönbe került, ami tovább szította a tüzet - de mindig úgy tűnt, hogy Adams nevetett utoljára.

48 gólt szerzett Arsenalos pályafutása során, köztük sok létfontosságút is. A fejes, amivel 1993-ban a Wembleyben megverték a Tottenhamet, sokáig emlékezetes marad, vagy az egy évvel később a KEK-ben a Torino ellen szerzett gólja. David Seamennel a háta mögött és Steve Boulddal az oldalán az Arsenal nagyszerű időket élt. Ezt a Parma is tapasztalhatta, amikor 1994-ben egy védekezésben mesteri munka után Adams emelhette fel a klub első európai kupáját.

1996-tól az angol válogatott kapitánya is ő lett, de aztán ezt az évet beárnyékolták az alkoholizmusáról szóló hírek. Ez fordulópontot jelentett a pályán és az életében is. Végleg letette a poharat és újra fejlődött. Wenger érkezése éppen jókor jött. A francia diétái és felkészítése távol tartották Adamset káros szenvedélyétől, míg a mester futballtanácsadásának köszönhetően Adams még jobban kifejezhette magát a pályán.

Míg Graham egy közvetlenebb játékot részesített előnyben, Wenger egy sokkal terjeszkedőbb futballra bátorította Adamset. Ekkor virágzott, hátul egyensúlyt teremtett, támadásokat indított és amikor tehette felfutott ő is. Ez leginkább az 1997-1998-as szezon utolsó fordulójában mutatkozott meg, amikor Bould felívelte a labdát és Adams a felső sarokba vágta, amivel megszerezte az újabb bajnoki címet. Adams ünneplése a klub gazdag történelmének egyik legszebb pillanata marad. Az FA Kupát is megszerezték, ezzel beteljesítve a Duplát.

30 éves korábban sérülések hátráltatták, de számos Arsenal-legendához hasonlóan ebben a korban is ért még el sikereket. 2002-ben újra duplázott a csapattal, melyet egy stílusos győzelemmel az Old Traffordon biztosítottak be. Vajon Adams is befért volna ebbe a nagyszerű csapatba? Talán nem, de így megkoronázhatta az elmúlt 6 évét, melyek nagy része alkoholizmusának leküzdésével, majd továbbfejlődésével telt.

Az, hogy a legjobb 3 között végzett, teljesen megérdemelt, mert ha valaki az Arsenal kapitányára gondol, akkor Tony Adams jut az eszébe.

forrás: Arsenal.com