Néhány játékos nagyszerű gól-gyáros, mások nagyszerű gólokat szereznek. Ian Wright mindkettő volt.

Az Arsenal legendája mindig megtalálta a módját, hogy hogyan lehet bevenni az ellenfelek kapuját, ha szükséges volt, akkor 30 méterről lőtt hatalmas gólt, máskor 2 méterről talált a kapuba. Góljai Wrightot az angol futball legnagyobbjai közé emelték.

Természetesen egy mókamester volt. Wright egy természetes erő volt a pályán és a pályán kívül egyaránt, valódi Jolly Joker az öltözőben. Egyedi gólörömöket produkált. Nem csak az Arsenal szurkolói imádták.

Tehetségéhez képest későn került a futballba - 1985 augusztusában kapott profi szerződést a Crystal Palace-nál, három hónappal a 22. születésnapja előtt.
Most már furcsának tűnik, hogy 1991 szeptemberében került az Arsenalhoz klubrekordot jelentő Ł 2,5 millióért. Érkezésekor sokan megkérdőjelezték a leigazolását.

Akkor az Arsenal éppen regnáló bajnok volt, Alan Smith három éven belül kétszer is elnyerte az Arany Cipőt, és akkor került fel a fiatalok közül Kevin Campbell is, akit Anders Limparhoz és Paul Merson-höz hasonlítottak. Valóban szükség volt Wrightra?

George Graham ezt jobban tudta, ami hamarosan be is igazolódott. Wright gólt szerzett az első mérkőzésén a Ligakupában a Leicester City ellen, első bajnoki mérkőzésén egy mesterhármast rúgott a Southamptonnak, így a Highbury lassan a lábai előtt hevert. Úgy tűnt, Wright saját forgatókönyvet írt - a szezon utolsó mérkőzésén egy mesterhármast szerzett és ezzel elvette a Tottenhames Gary Linekertől az Arany Cipőt és az Északi Lelátó buzdító közönségének adta, amit még azon a nyáron lebontottak.

Annak ellenére, hogy Wright sorban termelte a gólokat, az 1990-es évek közepén az Arsenal bajnoki ambíciói megtorpantak. Graham túladott Limparon és Rocastle-ön. Eközben az Ágyúsok nagyszerű kupacsapattá váltak a jó védekezésüknek köszönhetően. Ez volt az 1-0-ás Arsenal időszaka, amikor gyakran Wright volt a gólfelelős.

1993-ban egy hazai kupa duplát könyvelhettek el (a Sheffield Wednesday elleni mindkét mérkőzésen betalált) és 1994-ben megnyerték a KEK-et. Ezek voltak Wright első érmei a csapattal. Eltiltás miatt hiányzott a híres Parma elleni győzelem alkalmával, mert az elődöntő második mérkőzésén egy rossz becsúszás után kiállították. Ez volt talán a legjobb példa, hogy milyen könnyen került bajba.

Amikor bevethető volt, gólt rúgott. 1995-ben a KEK minden fordulójában gólt szerzett kivéve a döntőt - gólt szerzett volna ott is, ha John Hartson nem áll jókor, jó helyen - és hat egymást követő évben lett az Arsenal legjobb góllövője.

Dennis Bergkamp 1995 nyarán érkezett a klubhoz. A holland támadó termékeny partnere volt Wrightnak, akinek az elfutásaihoz mértani pontosságú labdákat adott. Két bajnoksággal később nyilvánvalóvá vált, hogy Wright elkezdett lassulni.

Az 1997-1998-as szezon - utolsó szezonja a klubnál - egy hullámvasút volt számára. A szezon nagy részét az oldalvonal mellett töltötte részben sérülések, részben Nicolas Anelka megjelenése miatt. A szezon végén meglett a régóta áhított bajnoki cím, és 1997. szeptember 13-án a klub történetének legeredményesebb gólszerzője lett.

Azon a napon (1997. szeptember 13-án) két gólra volt szüksége a 179-es rekord megdöntéséhez. 20 perc után be is talált, majd a mez alatti pólójára a következő volt írva: 179 - Csak megcsináltam. Valójában ekkor még csak Bastin 178-as rekordját egalizálta, majd 5 perccel később már a megfelelő szám volt a pólóján. Két méterről lőtt az üres kapuba.

Ha a rekordját olyan könnyű lett volna megdönteni, akkor nem ilyen kevesen állnának előtte. Egy vakmerő gól a Swindon ellen, egy lélegzetelállító az Everton ellen, ballábas az Auxerre ellen... lehetne még sorolni. Összességében 288 mérkőzésen 185 gólt szerzett az Arsenal színeiben. Ezt csak Thierry Henry tudta megdönteni.

34 évesen a bajnoki éremmel a zsebében vonult vissza. A klubnál töltött hét éve alatt forgószélként tevékenykedett a klubnál, de végülis kifújta magát. Wright emlékei hosszú időkig megmaradnak.

forrás: Arsenal.com