1996-ban Arséne Wenger mellett volt egy másik relatívan ismeretlen érkező. A neve Patirck Vieira volt, aki az új menedzserrel karöltve, középpályásként nagy szerepet játszott a klub komplexitásának megreformálásában, melyhez két nemzeti kupaduplázás és egy történelmi jelentőségű veretlen bajnoki cím is fűződik.

Az angol bajnokság keménysége sosem volt kérdés a magas Vieirának. Erőnlétével az Ágyúsok középpályájának motorjává vált. Honfitársa, Wenger irányítása alatt Vieira a posztján a világ egyik legjobbja lett, aki labdát tudott szerezni és pontosan meg tudta továbbítani a játékszert.

A külföldi játékosoknak gyakran idő kellett a beilleszkedéshez, mint például Thierry Henrynak, Marc Overmarsnak, Robert Piresnek, Alexander Hlebnek, Tomas Rosickynek és Emmanuel Adebayornak is hosszú hetekre/hónapokra volt szüksége csúcsformája eléréséhez. Vieira megtörte ezt a sorozatot. A toronymagas francia gyorsan kisajátította a Premier League-et és Emmanuel Petit oldalán első teljes szezonjában duplázott.

Erős fizikuma és technikai tudása tette igazán naggyá. Passzainak pontossága nem csak a védelemben volt kulcsfontosságú, hanem a támadások mechanizmusában is fontos szerepet játszott. Nem sok látványosabb dolog volt a futballban, mint amikor Vieira feltartotta ellenfelét a zsúfolt középpályán és majd egy esernyőcsel után elindított egy újabb Arsenal-támadást. Egyszerűen zseniális volt.

Ritkán szerzett gólt, de ha mégis, akkor a gól látványos vagy létfontosságú volt. Voltak a távoli hálószaggató góljai mind a Newcastle, mind a Manchester United ellen, melyek jól kihangsúlyozták Vieira erőnlétét, de voltak a közeli találatai is, mint amilyet a Liverpool ellen is lőtt, mely megmutatta, hogy az eszét is jól használja a pályán. Arsenalos karrierjének végén a White Hart Lane-en szerzett gólt a harmadik percben, ami Wenger csapatának a bajnoki címet jelentette. Ő szerezte a Leicester City elleni döntő gólt, amellyel lezárult az Ágyúsok veretlen szezonja a Highburyben.

Az évek alatt egyre nőtt a befolyása a csapatban és 2002-ben, amikor Tony Adams visszavonult, ő lett a kapitány. Tekintélyének növekedésével egyre érettebbé is vált. Fegyelmezetlensége egyre kevesebbszer került előtérbe, ezért javult a teljesítménye. Mondani sem kell lelkesedése miatti hírhedt harcait. Ezek közül talán a Manchester United kapitánya, Roy Keane ellen tombolt a leghevesebben.

A 2002-2003-as szezon végét sérülés miatt ki kellett hagynia, talán ez is hozzájárult, hogy az Arsenal nem tudta begyűjteni a bajnoki címet. De sérüléséből sikeresen felépült, és újra nélkülözhetetlen erőt képviselt a csapatban, a rákövetkező évben újra sikerek elé nézhetett. Az Ágyúsok a Manchester Unitedet verték büntetőkkel az FA Kupa döntőjében. Kevesen gondolták még akkor, hogy Vieira mindent eldöntő tizenegyese utolsó labdaérintése lesz az Arsenal színeiben, mindenesetre keresve sem talált volna jobb lezárást Arsenalos pályafutásához.

forrás: Arsenal.com