David Rocastle halálának napján (2001. 03. 31.) az Arsenal az ősi rivális Tottenhamet fogadta a Highburyben. Rocky 7-es számú mezét a francia játékos viselte, aki első hónapjaiban hullámzó teljesítményt nyújtott. Miután a csapat legyőzte a Spurst, a szurkolók örömmel fogadták Robert Pirest. A Metz korábbi játékosa bebizonyította, hogy van olyan belevaló, szenvedélyes, kreatív játékos, mint amilyen Rocky volt.  A második félidőben ő törte meg a gólcsendet. Többé nem is nézett vissza.

A szurkolókat lesújtotta Marc Overmars előző szezonbeli távozása, de egy újabb zseniális Arséne Wenger-igazolás feledtette a holland távozását. Pires büszkélkedhet nagyszerű játékmesteri képességeivel és csatárösztönével egyaránt. Szokatlan futási sebessége létfontosságú volt a 2000-es évek elején az Arsenal gépezetében.

Pires nem ismeretlenként érkezett a klubhoz, hiszen tagja volt az 1998-as és 2000-es francia válogatottnak, de saját bevallása szerint nehezen illeszkedett be a csapatba. Félt attól, hogy nem tud megfelelni a Premier League fizikai követelményeinek. Azonban ahogy kezdte megszokni az új környezetet, a francia önbizalma is megnőtt, és teljesítménye is virágzásnak indult.

Második szezonjában már féltek tőle Európa-szerte. Nagyszerűen emelte át Peter Schmeichelt a Villa Parkban, azonban a Blackburn és a Tottenham ellen is feledhetetlen gólokat szerzett. Azonban a szezonja hirtelen félbeszakadt, amikor az Arsenal a Newcastlet fogadta az FA Kupa 6. fordulójának visszavágóján márciusban. Pires megállíthatatlan volt, ő szerezte az első gólt a mérkőzésen, majd előkészített egy másodikat a 3-0-s győzelem során. Komoly térdín sérülést szenvedett, ami miatt novemberig a partvonal mellé kényszerült.

Bár a szezonja véget ért, eleget tett le ahhoz, hogy a futballszakértők az Év Játékosának válasszák. A szezon utolsó napján csapattársai leborultak előtte és magasba emelték a Premier League-et. Ez nagyszerűen összefoglalta Pires szerepét a bajnoki címben. Ez az érzés Franciaországban újra visszaköszönt. „Ez Robert! Mit mondhatnék…hiányzik nekünk.” – magyarázta a jobbhátvéd, Liliam Thuram amikor Pires nem vehetett részt a Világbajnokságon.

Miután a 2002-2003-as szezonban felépült sérüléséből, 26 mérkőzésen 14 gólt szerzett, beleértve a Southampton elleni mesterhármasát, majd a cardiffi FA Kupadöntőben ugyancsak a Southampton elleni győztes gólját.

Aztán Pires legjobb szezonja következett. Az Arsenal történelmet írt, melyben nagy szerepe volt a baloldali triumvirátusnak (Pires, Ashley Cole, Henry). Sokszor átjátszhatatlanok voltak és a szélen nagyszerűen kombináltak. A gall páros minden sorozatot figyelembe véve 57 gólt szerzett abban a szezonban.

Ahogy öregedett, egyre több gólt szerzett. A 2004-2005-ös szezon végén harmadikként végzett a Premier League góllövőlistáján Thierry Henry és a Crystal Palace-es Andrew Johnson mögött, 14 góllal. Pires emlékezetes szerelése ex-csapattársa, Patrick Vieira ellen a 2006-os Bajnokok Ligája kiírásban a Juventus elleni mérkőzésen életbevágó volt, hiszen az ő labdaszerzése révén szerezte meg Cesc Fabregas a mérkőzés első gólját.

A szezon végén elhagyta Észak-Londont és Spanyolországba költözött. A francia játékos nem érdemelte meg, hogy a Bajnokok Ligája döntőjében a 12. percben lecseréljék Jens Lehmann kiállítása után. Igazságtalan, de muszáj volt. Robert fantasztikus pályafutása nagyban hozzájárult az Arsenal egyik legsikeresebb korszakához, szolgálatait sosem feledjük el.

forrás: Arsenal.com