Amikor az Arsenal.com mondta Pat Rice-nak, hogy a klub legnagyobb játékosainak szavazásán a 17. helyen végzett, egyfajta sokkot kapott. „Fel tudnék sorolni 30-nál is több játékost, aki jobb volt nálam.” – mondta.

Mindez azt is jelenti, hogy szerénységét hozzávehetjük képességei sokaságához, melyet a klubbal töltött hosszú évek alatt elsajátított. Mégis ha ki kellene választanunk egy tulajdonságát, ami ilyen jó játékossá tette, akkor a kitartó munkája az.

1964. decemberében tanulóként került a klubhoz és 15 évesen nem ő volt a klub legtehetségesebb játékosa. De néhány fiatal törekedett álma megvalósítására, a felnőtt csapatban való játékra, nem is beszélve a csapatkapitányságról.

Rice egykor nagyon jól időzítette a szereléseket, gyors volt és pontosan passzolt. 18 évesen lenyűgözte az Arsenalt és a Burnley ellen debütált a Ligakupában.

Akkoriban a jobbhátvéd posztját Peter Storey töltötte be, de miután átkerült a középpályára, Rice elfoglalhatta a helyét a védelemben. Tökéletes volt az időzítés, hiszen az Arsenal az 1970-1971-es szezonban megnyerte a bajnokságot és az FA Kupát.

Az FA Kupa döntő azon az izzasztó napon a Wembleyben Rice első döntője volt az 5 közül, amelyen pályára lépett. Ezen a rekordon David Seamennel és Ray Parlourrel osztozik. Sajnos a Liverpool elleni győzelem volt az egyik két sikere közül.

Rice játszott 1972. májusában a Leeds elleni vereség során, és ahogy a duplázó keret szép lassan széttöredezett, ő még maradni akart. De jól tette. Rice jelleme segítette ki az Arsenalt a mélyrepülésből, amikor az 1970-es évek közepén a kiesés fenyegette a csapatot. Amikor 1977-ben a világbajnok Alan Ball elhagyta a csapatot, ő volt a legmegfelelőbb a kapitányi poszt betöltésére.

Sokat tanult Frank McLintocktól. Büszkén és tekintéllyel 1978. és 1980. között háromszor is az FA Kupa döntőjébe vezette a csapatot. 1979-ben a Manchester United elleni 3-2-es győzelem után tehette kezét az öreg serlegre, de az Arsenal a nemzetközi porondon büntetőkkel kapott ki a Valenciától a KEK döntőjében 1980-ban.

Mindezek után Rice hamarosan távozott. 528 mérkőzésen szerepelt a csapatban és ezek alatt 13 gólt szerzett. Egy rövid watfordi kiruccanás után azonban 1984-ben visszatért a Highburybe, hogy elfoglalja az edzői posztot. Bruce Rioch ’96-os távozásáig házfelügyelőként dolgozott, de Arséne Wenger érkeztekor elfoglalhatta a menedzser-asszisztensi széket. Több, mint 45 évvel azután, hogy a klubhoz szerződött, még tinédzserként, a mai napig is mindent megtesz az Arsenal sikereinek érdekében.

„Igazán nagyon jól esik, hogy az Arsenal szurkolói ilyen nagyra becsülnek, és remélem, hogy még egy jó ideig fognak is.”-mondta Rice. „Amikor csatlakoztam a klubhoz, még nem gondoltam, hogy ennyi évig a csapatot fogom szolgálni. Remélem ez a kapcsolat még sokáig folytatódhat.”

Az érzés kölcsönösnek tűnik.

forrás: Arsenal.com