Senki sem állíthatja, John Radford volt az Arsenal történetének egyik legpompásabb játékosa, de kétségtelenül a legtámadóbb ő volt.

A yorkshire-i születésű játékosra az 1970-es évek elején mutatott teljesítménye miatt emlékszünk, de klubhűsége ennél sokkal tovább tartott. Radford tanulóként igazolt 1962-ben az Arsenalhoz és 1976. decemberéig nem is távozott. Ez idő alatt 481-szer szerepelt a csapatban. Csak Cliff Bastin, Ian Wright és Thierry Henry szerzett több gólt nála Arsenal-mezben.

Radford 149-es mérlege minden sorozatot figyelembe véve lenyűgöző, de a középcsatár a góloknál sokkal többet nyújtott. Joe Baker, George Graham, Ray Kennedy és Brian Kidd is játszhatott mellette, és minden elsajátíthatták, hogyan kell lefoglalni a védőket és a másiknak teret csinálni. Nem csoda, hogy nem került a rivaldafénybe, mert ő végezte a piszkos munkát.

Talán erre a legjobb példa az 1971-es FA Kupa döntője. Eddie Kelly és Charlie George szerezték a gólokat, de ki adta a gólpasszokat? Ez John Radford volt.

Persze neki is voltak pillanatai a középpontban. Az 1970-es VVK döntőjében ő fejelte az Arsenal eget rengető gólját az Anderlecht ellen, 1965. januárjában triplázott a Wolves ellen, ezzel az Arsenal legfiatalabb triplázó játékosa lett 17 évesen és 315 naposan.

Radford gólérzékenységére már fiatal korában felfigyeltek, de ahogy öregedett, a teljesítménye nem romlott. Az akadémiai és a tartalék csapatban lőtt sok gólja után Bertie Mee kezei alá került. Radford 19-szer volt eredményes az 1968-1969-es szezonban, annak ellenére, hogy a jobbszelsőként szerepelt. A következő szezonban megismételte ezt a mérlegét, de ezek közül kiemelkedett az 1970-es VVK megnyerése, amely 17 év után az Arsenal első trófeáját jelentette.

Kifejlett középcsatárként a következő szezonban 21 gólt szerzett Ray Kennedy partnereként, amikor a csapat duplázni tudott. Aztán következett a válogatottság is, de Sir Alf Ramsey csak kétszer válogatta be, azt is két éves különbséggel. A csalódottság azonban nem hatott Radford klubbeli teljesítményére. A gólok jöttek, de az Arsenal nem tudta megismételni a duplázást 1972-ben és 1973-ban sem.

Ahogy az Arsenal az 1970-es évek közepén lecsúszott a tabellán, Radford gólja is csökkenni kezdtek. Az 1975-1976-os szezonban bekövetkező sérüléssorozat miatt Malcolm MacDonald, Frank Stapleton csatárpáros mögé szorult. A kevés játéklehetőség miatt 1976. decemberében az Upton Parkba távozott. A West Ham nem is találhatott volna elkötelezettebb játékost nála, de legjobb éveit az Arsenalnál töltötte.

forrás: Arsenal.com