Paul Merson egyszerűen imádott a futballozni.

Széles mosolyával hamar a Highbury kedvencévé vált, és a csapattársai között is népszerű lett. A londoni játékos sok fantáziát vitt az Arsenal csapatába, és gyakran a látványos dolgok mellett döntött.

Merson már fiatalon is ígéretes volt, ezért kölcsönbe került a Brentfordhoz, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. A csatár 1987-ben tért vissza a Griffin Parkból és berobbant az Arsenal felnőtt csapatába.

Merson nem reagálta túl a dolgot, első 5 mérkőzésén 3 gólt szerzett. Azonban korai debütálása ellenére csak az 1988-1989-es szezonban vált rendszeres kezdővé. Vállalkozó szellemét és lendületét kihasználva kulcsszerepet játszott abban, hogy az Arsenal 18 év után újra megszerezte a bajnoki címet.

Fejlődése az ország egyik legjobb játékosává tette, ezt támasztja alá a PFA Év Játékosa cím is. Hamarosan következett a válogatottság is, ahol 21-szer szerepelt.

Merson eredetileg csatár volt, de aztán hátrébb került. Egy rövid formahanyatlás után Alan Smith mögött találta meg a helyét, a szélső, Anders Limpar mellett. Új helyéről jobban tudta vezényelni a támadásokat keresztlabdáival, betöréseivel és szöktetéseivel. 1991-1992-ben megállíthatatlan volt.

Azonban a következő szezonban magánéleti problémái miatt romlott a teljesítménye. 1994. végén alávetette magát egy terápiának szenvedélyei kezelésére. Néhány ember azt gondolta, hogy vége a karrierjének, de nem lett igazuk.

Merson egy 100 mérkőzésből álló töretlen sorozattal tért vissza. A szurkolók tárt karokkal üdvözölték újra. Ő volt a nagy kedvenc. Nemcsak kivételes tehetsége miatt szerették, hanem a pályán mutatott játéka miatt is. Minden erejével harcolt, amikor magára húzta a mezt. 1996-ban megérdemelten visszahívták az angol válogatottba.

Merson a következő év nyarán távozott. Véget ért Arsenalos karrierje, de a játékára és a jellemére még sokáig emlékezni fognak.

forrás: Arsenal.com