Alan Smith egy csatár álom párja volt, de lőtt nagy gólokat is.

George Graham 1987-ben vette a karcsú csatárt, elég hosszú ideig tartott az átigazolás. Az Arsenal úgy egyezett meg a Leicester Cityvel, hogy Smith a szezon végéig kölcsönbe visszakerül a Filbert Streetre.

Amikor végleg visszatért délről, időre volt szüksége a beilleszkedéshez.

Smith első londoni karácsonya alkalmával gólhiányban szenvedett, ezért a fiatal Niall Quinnel helyettesítették. Ahogy a kritikusok fenték késeiket Smith feje fölött, elszántan visszaküzdötte magát a kezdőbe. A szezont egy góllal fejezte be, amit a Littlewoods Kupa döntőjében szerzett a Luton ellen, bár a csapat kikapott a döntőben. Aztán az 1988-1989-es szezonban berobbant a csapatba.

A szezon első napján a Wimbledon ellen mesterhármast szerzett, amivel megalapozta nagyszerű szezonját. Képességei azonban jóval meghaladták befejezéseit.

Magasságát és intelligenciáját kihasználva az egyik legjobb befejezőcsatár lett. A labdát mindenkinél jobban meg tudta tartani, angol csatár létére a labdakezelése finom volt. Ha egy csatár jókor felfutott, akkor biztos lehetett benne, hogy Smith meg fogja találni a labdával.

Mialatt az Arsenal a bajnoki címért harcolt, Smith folytatta nagyszerű menetelését az Arany Cipőért. A szezon utolsó napján mindkét cím be lett biztosítva, és Smith ekkor érte el fejlődésének csúcsát. A csatár szerezte meg a mérkőzés első gólját a Liverpool ellen - ami a 23. gólja volt a szezonban - Nigel Winterburn szabadrúgásából. Aztán következett Michael Thomas történelmi találata.

forrás: Arsenal.com