Nicolas Anelka leigazolása volt Arséne Wenger első törekvése a csapat megfiatalítására.

Fiatal, rendkívül tehetséges és mindenek előtt atletikus volt. 17 évesen a Paris Saint Germaintől érkezett nagy igazolásként. A szakértők szerint csak idő kérdése volt, hogy nagyszerű csatárrá váljon.

Már az első napjaiban megmutatta tehetségét a zöldfülű csatár, de nem volt még elég érett ahhoz, hogy a kezdőcsapat tagja legyen.

Egy 1997. Karácsonyakor összeszedett sérülés jelentette Ian Wright karrierjének végét és így megnyílt az út a gall tehetség előtt. Anelka készen állt és bizonyított. Válaszolt menedzserének és szurkolóinak, amikor 30 év után újra bajnoki címhez és az FA Kupához, vagyis a Duplához juttatta a csapatot.

Magasra tette a mércét, de mint minden nagyszerű játékos nem esett áldozatául a második szezon-szindrómának.

A fiatal játékos bolondot csinált a világ legdrágább hátvédjéből, Jaap Stamból, amikor az 1998-as Szuperkupában egy csellel a földre ültette és gólt lőtt. Ahogy teltek a hónapok, Anelka játéka is egyre jobb lett. Hihetetlen gyorsasága és kirobbanó ereje sokszor átjátszhatatlanná tette.

Innentől kezdve Európa elitje érdeklődni kezdett iránta, miután két gólt rúgott Angliának egy barátságos mérkőzésen.

Az Arsenal az 1998-1999-es szezont trófea nélkül fejezte be, de Anelka a PFA Év Játékosa lett. Egy csak a desszert volt, de az Ágyúsok játékosa furcsamód kiábrándult a londoni életből.

Egy rövid Real Madridos karrier után a PSG-hez ment, majd újra visszakerült Angliába a Liverpoolhoz, a Manchester Cityhez, a Boltonhoz, majd a török Fenerbachcéhez igazolt. Most a Chelsea játékosa, de Anelka elmondta, hogy soha nem szabadott volna elhagynia az Arsenalt – sokan bele is gondoltak, hogy mi lett volna, ha ez így is alakul.

forrás: Arsenal.com