Az Arsenal évtizedekig meg volt áldva minőség balhátvédekkel. Sokan azt mondják, hogy Nigel Winterburn volt a legjobb közülük.

A játékos 13 évig szolgálta a klubot, állandó helye volt a hátsó négyesben az 1980-as évek végétől az 1990-es évek végéig. Profizmusát és játékéhségét tisztelték a szurkolók Highburys karrierjének végéig, a XXI. század első hónapjaiban távozott. A 36 éves játékos a West Hamhez igazolt azzal a tudattal, hogy erősebb, mint valaha. Kiérdemelte, hogy egy olyan klubnál folytassa, ahol kiadhatja magából a legtöbbet.

Winterburnt eredetileg a kiöregedő Kenny Sansom utódjaként igazolták, első szezonjának nagy részét a tartalékoknál töltötte. Beküzdötte magát a kezdőbe. Nem volt könnyű dolog Sansomot pótolni, de Winterburn megbirkózott a feladattal.

Bár a védekezés volt az erénye, nem volt idegen tőle, hogy felfusson a baloldalon, ezzel segítette a támadásokat. A Chelsea és a Norwich elleni bombái sokáig emlékezetesek maradnak, és korábbi csapata, a Wimbledon elleni jobb lábas nyesett lövése az 1988-1989-es bajnokság hajrájában.

12 gólját kiegészítette számos gólpassza. Pontos volt az alapvonalnál és a védelmet is semlegesíteni tudta szöktetéseivel. Pontrúgásoknál is rendkívül pontos volt, erre a legjobb példa, amikor 1989. májusában az Anfielden ívelte Alan Smith fejére játékszert, aki ebből a helyzetből szerezte a meccs első találatát.

A szerelések terén sem volt ügyetlen és taktikai érzékének köszönhetően nem sokszor hagyták le az ellenfél támadói.

Winterburn jelenléte és szerepe az 1998-as duplázás során örök emlék marad. A szezon alatt visszanyerte formáját, s túladott gyengeségein, melyek Arséne Wenger érkezése előtt nem sokkal mutatkoztak először játékában.

Winterburn trófeák sokaságával távozott Észak-Londonból – 3 bajnoki cím, 2 FA Kupa, egy Ligakupa, egy KEK – jelenleg a klubnál dolgozik közvetítőként.

forrás: Arsenal.com