Csak néhány érkező váltott ki annyi izgalmat a Highburyben, mint Malcolm MacDonald.

„SuperMac” legenda volt a Tyneside-on, miután ötször lett a Newcastle csapatának legjobb góllövője. Nem csoda, hogy az Arsenal szurkolói ugráltak örömükben, amikor 1976. augusztusában Észak-Londonba költözött.

Két szezon alatt teljesítette az elvárásokat – nagyszerű gólokat szerzett. A MacDonald és Frank Stapleton alkotta csatárpáros az Arsenal történetének egyik legeredményesebbje lett, miután kétszer sikeresen elkerülték a kiesést, majd a klub a tabella felső felébe lépett.

MacDonald gyorsaságát és lövő-erejét, lövéseinek pontossága és fejesei tökéletesen kiegészítették. Ezek a képességei az első szezonjában 29 gólhoz segítették, köztük korábbi klubja, a Newcastle elleni fejessel, amit 1976. decemberében szerzett.

MacDonald második szezonja hasonlóan alakult, de új évkor összeszedett egy térdsérülést, ami miatt a teljesítménye romlani kezdett. A sérülés valószínűleg közrejátszhatott az 1978-as FA Kupa-döntőben nyújtott teljesítményében is, amikor az Arsenal kikapott az Ipswich Towntól.

De még ennél is rosszabb lett a helyzet. A következő szezonban már csak egy pár mérkőzésen léphetett pályára és térdsérülése miatt 29 éves korában vissza kellett vonulnia. Mind a klubnak, mind a játékosnak nagy érvágás volt ez, hiszen a Stapleton-MacDonald csatárkettősnek köszönhetően az Arsenal újra versenyben volt a bajnoki címért.

MacDonald az Arsenal színeiben 108 mérkőzésen szerepelt és ezeken 57 gólt szerzett. Ha egészséges maradt volna, akkor biztosan többet szerzett volna.

forrás: Arsenal.com