„Emlékszem, arra gondoltam, hogy csak egy nagy játékos viselheti azokat a fehér cipőket – és Alan Ball nagy játékos volt.” Nehéz ellenkezni David O’Leary szavaival.

Nagy hír volt, amikor 1971. decemberében megérkezett a Highburybe. Az Arsenal néhány hónappal előtte duplázott. Az angol világbajnokot rekordot jelentő összegért vették, de megérte.

Ball több szempontból is különleges volt. Passzaival és technikájával még nézhetőbbé tette az Arsenal játékát. 217 mérkőzésen 52 gólt szerzett és természetesen a fehér cipőiről maradt híres.

Meglepetésre nem nyert kupát az Arsenallal, de közel került hozzá – tagja volt az 1972-es FA Kupa-döntőben a Leeds United ellen 1-0-ra kikapó csapatnak és a következő évadban a bajnokságban második csapatnak.

Egy igazi vezér. Ő lett a csapat kapitánya az 1973-1974-es bajnokságban és ő lett a legmeghatározóbb játékos a csapatban. Az 1971-ben duplázó csapat után egy új generáció következett – köztük Liam Bradyvel.

Az 1974-1975-ös szezon elején megsérült és ki kellett hagynia az egész évadot, ez nagyon meglátszott az eredményeken. A kiesést sikerült elkerülni, de Ball már csak egy évet töltött az Arsenalnál, és ezalatt az élmezőnybe vezette a csapatot. Ball nélkül ez elképzelhetetlen lett volna.

Ball 1976. decemberében elhagyta az Arsenalt és a Southamptonhoz igazolt és a Szenteket az élmezőnybe vezette. Pályafutását Amerikában fejezte be, majd 19 évig hét csapatnál volt menedzser, köztük kétszer a Portsmouth-nál.

A futballért tett szolgálatai miatt 2000-ben MBE-díjjal jutalmazták. Szívinfarktusban hunyt el 2007. áprilisában, 61 éves korában.

„Szerintem minden idők egyik legnagyobb Arsenal-játékosa.” – mondta Brady. „Nagyon nagy segítség volt a pályán, és azt hiszem, David O’Learyvel, Frank Stapletonnal és Graham Rix-szel együtt rengeteget köszönhetünk neki.”

forrás: Arsenal.com