Leszögezhetjük, a Stamford Bridge nem az a hely, ahol halomra nyertük magunkat az utóbbi években. Ennek ellenére komoly reményekkel várhattuk a mérkőzést, hiszen amíg nálunk Emerynek „csak" új lendületet kell adnia a csapatnak, addig Sarrinak teljes stílusváltást kell megvalósítania a Chelsea háza táján.

A kékek 433, mi pedig újra 4231-ben léptünk pályára. Emery megint inkább a stabilitásnak szavazhatott bizalmat, így a City elleni gyenge teljesítmény ellenére újra a kezdőbe került Xhaka, Özil, Bellerin. Viszont meglepetésre maradt Guendouzi és bekerült Ramsey helyett Iwobi.

A csapatok hihetetlen intenzitással kezdtek. Mindkét csapat magasra tolta a védelmi vonalakat és erős presszinggel nehezítette az ellenfél labdakihozatalát, amiből a Chelsea jött ki jobban. Ezt pedig Bellerin azzal koronázta meg, hogy borzalmas időpontban indult előre és egy labdavesztést követően Marcos Alonso léphetett ki a mögötte lévő üres területre, aki végül a korábban lesre állított Pedronak adott gólpasszt. Gyerekhiba, de nem véletlen: a Chelsea gyakorlatilag Bellerin/Mustafi oldalán erőltette a támadásokat. Tudatosan ott léptek be a védővonalak közé, léptek be a félterületre. Eközben a mi is a széleken erőltettük a támadásokat. Bellerin is ezért indult előre.

Aztán Auba hagyott ki egy ordító ziccert, ami egy tipikus „két gólos akcióhoz" vezetett: mi kihagytuk, ők belőtték. Mustafi könnyen elővehető az eset miatt, de én nem csak őt hibáztatnám. A ziccer jelezte: visszajöttünk a meccsbe. Kirúgásnál is egészen a félpályára toltuk a védelmünket, a játékosok felvették a presszinghez szükséges pozíciókat. A kulcspillanatban - lassú körülményes passzok ellenére - Iwobi méterekről nézte, ahogy Azpilicueta átveszi a labdát, megfordul és indít. A csapat saját magát hozta nehéz helyzetbe. Ez nem férhet bele. Onnantól kezdve Mustafinak nem sok esélye volt hátrányból.

Arsenal szurkolókként hozzászokhattunk ezekhez a meccsekhez. Amihez már kevésbé, hogy visszajöttünk. Élmény volt nézni, hogy tudatosan támadjuk a félterületet és a széleket (lehet ezért kezdett Iwobi is). De az igazán nagy ziccereket továbbra sem értékesítettük. Ennek ellenére óriási lélektani előnnyel mentünk a szünetre. Én pedig 15 percig böngésztem, hogy mikor jöttünk fel utoljára topcsapat ellen kétgólos hátrányból. Feladtam.

Lejött a megint gyengén teljesítő Xhaka és jött Torreira, de sajnos nagy változást nem jelentett az uruguayi. Mindenki azt várta, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem így történt. Annak ellenére, hogy a Chelsea borzasztóan gyengén védekezett labda nélkül (főleg a félterületen, ami talán a 3 védős rendszerről való átállással is magyarázható) lemondtunk a presszingről és a támadásról. Feltehetőleg erre nem Emery kérte őket, hiszen még döntetlennél jött a letámadás javítására Ramsey és Lacazette. A Chelsea cseréi viszont jobban sültek el, Kovacic és Hazard nagyot lendítettek a kékek játékán. Se Jorginhot, se Kovacicot nem támadtuk megfelelően. A Chelsea megnyugodhatott, mi kiengedtünk. Sehogy sem volt jó, jött is a gól.

Sajnos a realitás az, hogy nekünk nem feltétlenül a Stamford Bridgen kell begyűjtenünk a 3 pontot. De míg a Chelsea 1,66 xG szedett össze, addig mi 2,21-et. A kékek védelmét könnyedén mattoltuk, ehhez képest kiengedtük a kezünkből a meccset. Az első félidőt nem nyertük meg, cserébe a másodikat elvesztettük. Fájó ez az egész, mert ebben jóval több volt.

Amit tanultunk: a jobb oldal a Bellerin/Miki párossal sem lett jobb és most már határozottan utaznak rá. A presszingünk Iwobival gyorsabb lett, de hatékonyabb nem. Továbbra is tartom: Xhaka és Özil játéka top6 ellen (vagyis labda nélkül) értékelhetetlen. Elkeserítő a Chelseat labdaügyes csapatként látni. Fájó, hogy a játékosaink nem hiszik el, hogy nyerhetnek. Ennek háttérben lehet az: nincs a mezőnyben igazi vezéregyéniség, az utóbbi években rendre rosszul megy a csapatnak top6 ellen, ami extra nyomást helyez a játékosokra, még nincs ösztönös szinten a játékunk, a nehéz sorsolás miatt nem tudtuk felépíteni az önbizalmunkat se. Mintha egyszerűen nem hinnénk el, hogy bajnokok lehetünk (és most hagyjuk a realitásokat). Szerencsére a játékosok mentális felépítése Emery egyik specialitása.

Most nyerhető meccsek következnek. Nincs mentség. Meneküljünk a győzelembe!

És a végére egy pozitívum: a múlthéten 4 eladott labda a védőharmadunkban, most egy se, a múlt héten 6 labdavesztés, most csak egy. 8 labdaszerzés, 5 interception. 94% passzhatékonyság. Ráadásul Auba ziccerénél a földet veri, mint egy vadállat.

Guendozi ROCKS!