Új szezon, új kezdet, régi bajok csak eggyel kisebb kiadásban. Az elmúlt három meccsünkön a city ellen 3-3 gólt kaptunk és csak 1-et lőttünk. Sajnos a fejlődésre most inkább csak a lehetőség volt adott, a realitás egészen mást mutatott.

A City elleni kezdésnél talán nem volt rosszabb forgatókönyv. Azonban feltehetőleg a szezon közben sem alakult volna máshogy a játék. Ne tagadjuk, amíg ellenünk egy kész csapat játszott a tökéletesre járatott taktikával, klasszisokkal, önbizalommal tele, addig nálunk egy önmagát újradefiniáló csapatka lépett pályára helyenként szép megoldásokkal és bődületes egyéni hibákkal. Mindezt Michael Oliverrel. Videózhattunk, készülhettünk a meccs előtt akármennyit, az egyéni és csapatszintű képességbeli különbségeket nem tudtuk és nem is lehetett orvosolni taktikai próbálkozásokkal.

Emery nem viccelt azzal, hogy Ramsey köré építi a csapatot. 4231-ben a walesi 10-esben kapott helyet és ő volt a felelős a letámadások megindításáért. Kellemes meglepetés volt, hogy csapatszinten indult a letámadás során a csapatrészek nem estek szét, nem egy ember kergette sprintben a labdát, míg a másik visszazár, stb.. Viszont a Cityt jellemezte ösztönösség és sebesség még hiányzik, de erre az idő (és Emery) adhat megoldást.

A kezdésnél nem igazán találta a csapat a játék ritmusát, de ez nagyban köszönhető volt annak, hogy a City rögtön a legmagasabb fordulatszámon kezdte a meccset. A gólok elkerülhető helyzetekből, a védelem pillanatnyi rendezetlenségéből és egyéni hibákból születtek. Ha a csapat összeszokottabb, talán másképp alakult volna. Számomra sokkal fájóbb felkínált ziccerek nagysága és mennyisége.

A City könnyedén hozta ki a labdát saját térfeléről. A presszingünk okozta hibára kényszerítés leginkább csak meccs végén jött elő, de legalább volt hibára kényszerítés. Nálunk viszont hiába volt hátrarendelve a két védő által széthúzott területre Xhaka, a labdát csak elvétve tudtuk kihozni. Ennek pedig a legfőbb oka: a sebesség hiánya lábban és fejben. De se a letámadást, se a letámadás elleni labdakihozatalt nem lehet hetek alatt leoktatni. Bőven lesz ez még jobb! Az építkezés ezen fázisában nem a City ellen kell varázsolni.

Pozitívumok: a védővonalunk közötti területeket és a pálya közepét egészen jól védekeztük le, és amíg volt keresni valónk, igyekeztünk nyomást gyakorolni a labdás játékosra és a vonalak felé szorítani a Cityt. A csapat játékán abszolút látszik, hogy mit akar csinálni, egyedül talán a támadásépítés volt bizonytalan. Beleálltunk a meccsbe, a játékunkat játszottuk. Cech jó teljesítménnyel hálálta meg a bizalmat. Végre jó cserék, nincsenek érinthetetlenek: Lacazette becserélésével rengeteget gyorsult a játékunk, és ha valamikor volt gól a csapatban, az ez az időszak volt. (Kár, hogy KdB rögtön visszaadta a stabilitást a Citynek.) Guendouzi parádés megoldásai. Lichtsteiner és Torreira.

Negatívumok: A széleken és a félterületen csak nyomoztuk a labdát. A presszingünk csikorgott, ezért sokszor csak sodródtunk az eseményekkel. A minőségbeli különbségeket nem tudtuk eltüntetni. AMN sérülése. A becsületgól hiánya. Guendouzi egyéni hibái. Xhaka, Özil és Bellerin.

Amit tanulhatunk a meccsből: Messzemenő következtetéseket nem szabad leszűrni, de ami lassan évek óta visszatérő probléma: a top6 elleni játékunk és az ehhez szükséges emberek. Gondolok itt Xhaka labda nélküli játékára (bár most a labdás is borzasztó volt) vagy Özil szerepeltetésére, főleg a presszing és (ha Bellerinnel van párban) a jobboldali védekezés miatt. Top6 ellen, ha visszaállunk Lichtsteiner, ha letámadunk 433 Özil nélkül jobb választás lehet. Guendouzi nagyon ígéretes, de minden remek pillanatára jutott egy kapitális hiba is. Kemény presszing ellen Mustafi-Sokratis-Cech labdajáratást elég izzasztó nézni.

Összességében jó volt látni, hogy már ennyi idő alatt is van előrelépés. De a lemaradás is óriási. Az egyéni hibák – pláne egy City ellen – még megvannak, a csapatszintű hibák száma viszont látványosan kevesebb. Alig két hónap alatt pedig ez több mint biztató. Klasszis megoldások vagy váratlan és sikeres taktikai húzások nélkül a City és a Pool sajnos nagy mumus lesz az elkövetkező években. A top4-ért viszont jó esélyeink lehetnek.