Az apja nélkül, Granit Xhaka valószínűleg sosem valósította volna meg Premier League álmát. Granit tipikus 10 éves fiú volt, panini rudakra költötte a pénzét és ott focizott, ahol csak tudott, legyen az bent a házban, az utcán vagy a helyi klubnál, a Concordia Basel-nél.

„Mindig volt nálam labda, amikor fiatalabb voltam" - mondja mosolyogva. Taulant, az idősebb bátyja - aki nagy hatással volt az Arsenal új középpályására - ugyanezt csinálta és felkeltette az évszázad legsikeresebb svájci klubja, az FC Basel érdeklődését.

Ragip, a fiúk apja, egy feltétellel engedte Taulant leigazolását, ha a Basel viszi Granit-ot is. A klub elfogadta a kikötést és a testvérek azóta vissza se néztek. Korábban, a nyár folyamán, ők lettek az első testvérpár, akik egymás ellen játszottak egy Európa Bajnokságon, amikor Svájc megverte Albániát 1-0-ra a torna második meccsén. Granit-ot a meccs emberének választották.

Teljesen világos, hogy Granit számára a család az első. A testvérét a legjobb barátjaként és példaképeként említi ebben a júliusi kiadásban, illetve megemlíti az Arsenal családias légkörének fontosságát.

Biztató tehát, hogy Granit milyen gyorsan beilleszkedett az öltözői légkörbe. Az angoltudása is rohamosan fejlődik, igaz ezt a riportot még németül készítettük vele, de ez is csak az egyik nyelv a sok közül, amit beszél.

Amikor, a karakteres középpályás csatlakozott az Arsenal-hoz, beszélt céljának - Angliában való játék - megvalósításáról. Talán az apja közbenjárása nélkül, mindez nem vált volna valóra.

Most, hogy 23 évesen megérkezett a Premier League-be, még elszántabb, hogy további céljait is elérje, amik közül az első a segítség a csapat sikerre juttatásában.

Pihenője közben beszélgettünk vele Los Angeles-ben, augusztus elején.

Granit, kezdjük az elején. Honnan ered a futball iránti szereteted?

Szép gyermekkorom volt. Nagyon fiatalon kezdtem focizni, 4 és fél évesen már a Concordia Basel játékosa lettem. A bátyám csupán egy évvel idősebb nálam, szóval mindig vele játszottam, a parkban, az utcán, vagy akárhol.

Nagyon fiatalon csatlakoztál a Basel-hez, hogy történt ez?

Igazából, ők csak a bátyámat akarták leszerződtetni, engem nem. De apukám megmondta nekik, hogy 'vagy mindkettőjüket viszitek, vagy egyiket sem', így mindkettőnket leigazoltak. Amikor fiatalabbak voltunk, sokan azt hihették, az együnk sportoló lesz, a másik pedig inkább tanulni fog a későbbiekben.

Rólam gondolták, hogy majd az oktatás felé indulok, de mondhatni, én már négy és fél évesen meg lettem győzve, hogy nekem fociznom kell. Apukám és a testvérem mentek játszani, és kezdtek engem is magukkal vinni. Egyre inkább élveztem, és végül csak ezt akartam csinálni.

Játékosként miben változtál mióta megkezdted profi karriered?

17 évesen debütáltam a Basel-ben. Két évre rá a Gladbach-hoz igazoltam, ahol túl nagy terhet raktam magamra. Mindent egyszerre akartam csinálni, és bebizonyítani a szurkolóknak, hogy megérem a pénzem. Ennek eredményeként, szenvedtem az első fél évben. Talán, sokat beszéltem a pályán kívül, ahelyett, hogy azon cselekedtem volna. Ez egy tapasztalat, amit biztos, hogy itt nem kell újra megszereznem.

Hogyan javítottad ki?

Egyszerű hibáim voltak - példaul pontatlan passzok 5 méterről. De mentálisan megerősödtem és ebben nagy szerepe volt ennek az időszaknak.

A Monchengladbach-nál jól sültek el a dolgok, még csapatkapitány is voltál tavaly. Miket nyertél ebből?

Négy csodálatos évem volt Gladbach-ban. Nem volt a legkönnyebb az elején, 19 évesen nehéz az otthontól távol. De a csapatkapitányi cím nagy megtiszteltetés és a bizalom jele volt számomra a menedzsertől.

Olyan játékos vagy, aki a felelősségvállalás során fejlődik?

Gyerekkorom óta felelősségteljesen élek. Az oviban, a szüleim nekem adták a lakáskulcsot, nem a bátyámnak. Olyasvalakinek tartom magam, aki szereti a felelősséget és nem fél kimondani a kimondandót. Ezt a szerepet élvezem.

Említetted a bátyád, te Svájc nemzeti színeiben játszol, ő viszont Albániáéban. Mesélnél a téged ahhoz az országhoz kapcsoló szálakról?

Svájcban, Bázelben születtem és nőttem fel. 12 évesen látogattam meg a szüleim születési helyét először. Elmenekültek a korábbi Jugoszláviából a háború elöl. Számos rokonom, egész konkrétan az egész családom Koszovóból származik és 12 éves korom óta, a szünetekben meglátogattam őket télen, nyáron. Kis ország ez, a háború miatt nehéz múlttal, de a sporton keresztül úgy érzem jó irányba halad.

Milyen érzés volt a 2016-os EB-n a bátyád ellen játszani?

Remélem, soha többet nem kell átélnem. Mivel albán gyökereim vannak, egyedülálló érzés volt nem csak a testvérem, de a saját hazám ellen játszani. Nehéz. Az érzések és a nyomás annyira nagy volt..de szerencsére minden jól alakult. Amint megszületett a döntetlen, a családban sokat beszéltek erről.

A meccs előtt szinte naponta szó volt róla, jó érzésünk volt. Szerintem, a legnehezebb a szüleimnek lehetett, mert ugyan 25 éve Svájcban élnek, de albán felmenőik vannak. Számukra a fiaikat egy válogatott meccsen egymás ellen, ugyanazon a poszton játszani nem éppen volt könnyű. A meccs után mezt cseréltünk és biztosan olyan helyre akasztom ki, ahol remélhetőleg majd a gyerekeink is látni fogják.

Úgy hangzik nagyon közel álltok egymáshoz Taulant-tal..

Igazi példaképként tekintettem rá fiatalon, sőt, még ma is. Nagyon jó a kapcsolatunk, jól megértjük egymást. Nem csak testvéremként tekintek rá, de a legjobb barátomnak is tartom. Minden nap beszélünk, megosztjuk a jót és a rosszat is egymással, nagyon fontos nekem ez a kapcsolat.

Hogyan foglalnád össze az EB-n szerzett tapasztalataidat?

Első Európa Bajnokság, amin részt vettem és jó érzés volt egy ilyen tornán szerepelni, a legjobb európai csapatok ellen játszani. Sajnos, nem értük el a célunkat, a negyeddöntőt. Kis szerencsével meglehetett volna, de tizenegyesekkel kikaptunk.

A saját teljesítményemet tekintve, mindig ott van az érzés, hogy többet is tehettél volna, de összességében elégedett vagyok az általam nyújtottakkal. Nagy volt rajtam a nyomás Arsenal-hoz szerződésem miatt. A média is nyomás alá helyezett minket, de abból nem vettem magamra semmit. Egyszerűen szeretek focizni, jól érezni magam a pályán.

Mennyi ideig tartott megbékélned magaddal a Lengyelország elleni büntetőpárbajban kihagyott büntetőd miatt?

Ezek mindenkivel megesnek, még Messi is kihagyott egyet másnap. Az újságírók a meccs után kérdeztek az érzéseimről, és már ott megmondtam, ha legközelebb részese leszek egy tizenegyes-párbajnak, vállalni fogom. Még ha ki is hagyom, utána is elvállalom, és utána is, amíg nem sikerül. Borzasztó érzés kihagyni. Sajnos, én hibáztam Lengyelország ellen, de remélhetőleg a következő alkalommal sem én sem pedig a csapattársaim nem fognak.

Kétségtelenül, nem te vagy az egyetlen külföldi örökséggel rendelkező játékos a svájci keretben. Mik az előnyei ennek?

Rengeteg olyan ember van Svájcban, akik más országbeli felmenőkkel rendelkeznek, mint például én albániaival. Egy ilyen játékosokból álló csapatra csak pozitívan lehet tekinteni, mivel mindenki más mentalitást ad hozzá. Ez pozitívan hathat a sportra és, úgy gondolom, Svájc esete példaértékű.

Beszéljünk az Arsenal-ról. Az új csapattársaid egy
részével az EB-n találkoztál először. Hogy fogadtak téged?

Nagyon jól. Nagyszerű csapattársaim vannak, barátságosak, kedvesek, tudják mikor lehet viccelni és mikor kell komolynak lenni. Ezért vagyok itt boldog.

Mennyiben segített a kaliforniai látogatás a beilleszkedésben, mint új játékost?

Szerintem, az mindig segít, amikor együtt vagytok majdnem egész nap, együtt reggeliztek, ebédeltek, vacsoráztok. Gyorsabban és jobban megismered a másikat és ez is fontos.

Mesélj picit a beavatós énekedről..

Ez egy albán dal, amit szeretek és a szeretetről szól. Nagy siker volt Albániában nemrég, nem nehéz énekelni, és ezért választottam.

Hogyan reagáltak a csapattársak?

Nem én vagyok a legjobb énekes, amit látni is lehetett. De szerintem, ez olyasvalami, amit új játékosként meg kell tenned. A csapattársaim valószínűleg nem értették miről szól, de ez egy szép dal.

Mi volt az, ami miatt az Arsenal-hoz szerződtél?

Sok dolog miatt. Az Arsenal-t évek óta csodálom a tetszetős játékuk miatt. Ez a fajta játék fekszik nekem, nem különösebben a hosszú labdák megjátszását élvezem. Szeretek laposan játszani, focizni. Az Arsenal stílusa hatással volt rám. Ott van még akkor a menedzser, a stáb és a játékosok. A lehetőség, hogy egy olyan menedzser, mint Arséne Wenger, irányítása alatt játszani ezzel a kerettel olyan dolog, amire csak igent lehet mondani.

Mikor beszéltél először a főnökkel, és mit mondott neked?

Éppenséggel, tavaly beszéltem vele, németül, mert ő azt is nagyon jól tud, még mindig emlékszem mit mondott: 'ha a paradicsomba akarok jönni, a Premier League-be kéne szerződnöm'. Ez a beszélgetés komoly tényező volt a döntésemben.

A szurkolok nagy izgalommal fogadták az igazolásod. Mennyit vettél ebből észre?

Olyasvalaki vagyok, aki igényli ezt. Szükségem van a szurkolók szeretetére és a bizalomra mindenkitől. A kaliforniai utunkon kifejezetten feltűnt az izgatottság.
Elmentem egy eseményre, és a szurkolók már írtak is nekem egy dalt. Még nem is játszottam egy meccset sem az Arsenal-ban, szóval ez mutatta, hogy vannak elvárásaik. Minden egyes mérkőzésen a legjobbamat fogom nyújtani és próbálok visszaadni nekik valamit.

Lehet, nem minden fog összejönni, de egy dolgot tudniuk kell, hogy én mindig a maximumot fogom nyújtani. Mindig is ilyen ember voltam. Olvasgatom a kommenteket, és büszkeséggel tölt el, hogy sokan várnak el tőlem. Remélem, a mentalitásommal és a tapasztalataimmal hasznára leszek a csapatnak. Nagyon bízom egy sikeres szezonban.

A szurkolókkal kapcsolatban..sokukkal találkoztál pihenés közben, az EB után. Hogy történt?

Megtudták, hogy aznap Pristinába megyek. A koszovói Arsenal szurkolói klub már a reptéren várt. A nagybátyámmal beszéltek, hogy elérhető leszek-e egy néhány órás találkozóra. Élveztem, de nem számítottam ennyi résztvevőre. Egy kávézóban volt, és az egész hely megtelt szurkolókkal. Még egy ajándékot is kaptam, amit Arséne Wenger-nek kell továbbítanom (egy szép portré róla), és ezt meg is fogom tenni.

Végezetül, Granit, mire számíthatnak tőled a szurkolók?

Nem szoktam feladni. Szeretek focizni, mindig kérem a labdát és nem félek megjátszani egy rizikós passzt. Küzdő is vagyok, ami szerintem nagy előny a Premier League-ben.

Forrás: Arsenal.com/Arsenal Magazine 2016 Szeptember