Francis Coquelin legelső edzése a klubnál „háború” volt, és kételyeket hagyott benne, hogy egyáltalán másnap visszajöjjön.
A francia középpályás 16 évesen érkezett egy hét próbaidőre a London Colney-ra, és egy combsérülés ellenére meggyőző volt, és így maradhatott hosszabb távra.
Coquelin- aki ma már kulcsjátékosa a felnőtt csapatnak- hozzátette, fenntartásai voltak az ajánlat elfogadását illetően, mikor a klub elé rakta a szerződést.
„Mikor elhagytam az Arsenalt, nem voltam benne biztos, hogy visszajövök.”- nyilatkozta Coq. „Emlékszem az első edzésemre a felnőtt kerettel, egy igazi háború volt. Mikor kimentem az ajtón, azt mondtam az edzőnek: ’Ez teljesen más!’”
„Emlékszem két játékos összezördült az edzésen, és vitába keveredtem Jens Lehmannal, így azt gondoltam: Wow, hol vagyok?”
„Két héttel később került sor az U-17-es EB-re, és inkább azon aggódtam, hogy egészséges maradok-e és pályára tudok lépni, mint azon, hogy szerződtet-e az Arsenal”
Coquelin rájött, hogy a lehetőség túl nagy volt ahhoz, hogy elszalassza, elmondása szerint a klubnál töltött első pár hónapja egy meredek tanulási görbének feleltethető meg.
„Nehéz döntés volt, mert ott kellett hagynom a családomat Franciaországban”- mondta. „De úgy gondoltam, hogy itt az én időm, így átjöttem Angliába.”
„Eleinte nagyon kemény volt. Mikor fiatal vagy, egy hotelszobában laksz, nem csinálsz semmit sem, nem találkozol a barátaiddal, nem beszéled a nyelvet, más ételeket eszel… ez nehéz.”
„Majd rögtön az első csapattal edzettem, így nem nagyon voltam a tartalékokkal, akik az én korosztályom voltak, és egyedül, akihez beszélhettem az Gilles Sunu volt. Ő akkor pont sérült volt, így az első hónap nagyon nehéz volt számomra.”
„Sokat segített nekem, mikor az első szállásadó családhoz kerültem Enfieldbe. Még mindig nagyon közeli kapcsolatban vagyok velük, és a családom részeként tekintek rájuk.”
„Tényleg segítettek, mert minden nap beszéltem velük, így kicsit otthon éreztem magam. Így a pályán is sokkal jobban éreztem már magam, majd megtanultam a nyelvet is. Az igazat szólva, hihetetlen volt az első évem.”
Forrás: Arsenal.com