Arséne Wenger lassan két évtizede irányítja az angol Premier League-ben szereplő Arsenalt, viszont mindezek ellenére sok szurkoló már mást látna a helyén, míg vannak olyanok, akik nem igazán tudják nélküle elképzelni a jövőt. Remek szériák, ínséges időszakok – így telt az elmúlt közel 20 év a Wenger által irányított Arsenalnál. De vajon mi következik?

1996 augusztusában az Arsenal egy francia szakembert, Arséne Wengert nevezte ki menedzserének. Az akkor 45 éves szakember olyannyira ismeretlen volt a szigetországban, hogy az Evening Standard az „Arséne Who?”, azaz „Arséne kicsoda?” címmel írt a londoni klub bejelentéséről. Mindezek ellenére a francia szakember elég hamar letette a névjegyét Angliában, mivel az első szezonjában a tabella harmadik helyére vezényelte csapatát. Ez azonban még csak a kezdet volt, második szezonjában duplázni tudott – az egyesület története során másodszor hajtott végre ilyen bravúrt –, hiszen a bajnoki trófea mellett az FA-kupát is elhódította. Persze nem akármilyen labdarúgók alkották ekkor az „ágyúsok” keretét, hiszen a védelemben – amely egy alkalommal nyolc meccsen keresztül nem kapott gólt – Martin Keown, Tony Adams, Lee Dixon, Nigel Winterburn és Steve Bould szerepelt, míg a középpályán Emmanuel Petit és Patrick Vieira robotolt, a gólokért pedig a Nicolas Anelka, Marc Overmars, Dennis Bergkamp hármas volt a felelős.

Ahogy teltek a szezonok, az Arsenal rendre ott volt a legjobbak között: bajnoki elsőség 2002-ben és 2004-ben, FA-kupa siker 2002-ből, 2003-ból és 2005-ből, illetve négy angol Szuperkupa 1998 és 2004 között. Ez idő alatt Wengert négyszer is megválasztották az év edzőjének, de Angliában is kapott kitüntetéseket, 2006-ban például az angol foci halhatatlanjai közé is beválogatták. A korábban a Nancy-Lorraine és az AS Monaco vezetőedzőjeként is dolgozó Wenger azonban a sikeres első évtizedét követően megtorpant, hiszen közel kilenc éven keresztül semmit nem tudott nyerni az Arsenallal. Nem meglepő, hogy a szurkolók már kezdték elveszíteni a türelmüket, de végül 2014-ben egy FA-kupa elsőség és egy Szuperkupa-diadal minden megváltoztatott.

Saját sztárok nevelése

Wenger folyamatosan építette be a fiatalokat a csapatba, a keze alatt vált nagynevű focistává többek között Thierry Henry és Cesc Fábregas is. A menedzser a filozófiájával nem kis rizikót vállalt, de többé-kevésbé bejött neki, hiszen nem kis nevet szerzett magának a futball világában, de az igaz, hogy az Arsenal továbbra sem volt képes Bajnokok Ligáját nyerni. A mesterből akár egy minden hájjal megkent Blackjack játékos is lehetne. A kártyajátékosokra jellemző magas kockázati tűréshatár, küzdőszellem, jó időzítés és a stratégiai gondolkodásmód kiválóan leírja Arsene Wenger klubedzői hozzáállását. A mesteredzőnek voltak és vannak nagyon komoly sikerszériái, de mint a blackjackben egyaránt, Daniel Negrenau (Team Poker stars), világhírű kártyajátékos szavaival élve „fel kell ismerni az esélyeket és kártya taktikákat, tudnod kell mi a dörgés – és sosem szabad elfelejtened, hogy néha a legjobb döntéseid is bukásra vannak ítélve.” Komoly mellényúlásainak egyike Nicklas Bendter, aki kiváló formában játszott, de az utolsó négy szezonjában mindössze 27 –szer szerepeltette az edző. Végül Wenger – több kölcsönszerződés után, és ki tudja miért, de csak kontraktusa lejárta végén – elengedte őt.

A szurkolók nem mindig gondolták úgy, hogy Wenger a legmegfelelőbb menedzser a csapat számára, de talán máshogy gondolták volna ezt, ha nyer BL-t az Arsenal, de még a döntőbe is csak egy alkalommal, 2006-ban jutott. Bár 2009-ben elődöntősök voltak az angolok, az elmúlt négy szezonban a legjobb nyolc közé sem tudtak már eljutni. Itt azonban mindenképpen meg kell említenünk azt, hogy a Premier League-ben rendre az első négy között zárt az Arsenal, ami mondjuk a Liverpoolnak sokszor nem sikerült, és még a Manchester Unitednek sem jött össze egy alkalommal. A legrangosabb európai kupasorozatot viszont nem egyszerű elhódítani. Az orosz pénzből gazdálkodó Chelsea például csak egyszer nyert BL-t, 2012-ben, ráadásul azzal a Roberto Di Matteóval, aki csak ideiglenes megoldás volt a menedzseri posztra – bár később hivatalosan is ő lett a főnök a Stamford Bridge-en. Roman Abramovics 2003-ban vette meg a londoni kékeket, 2008-ban ezüstérmet szerzett a csapat a BL-ben, miután büntetőket követően kikapott a Manchester Unitedtől. Ez is mutatja, mennyire a szerencsén múlik minden, csakúgy, mint a BlackJackben.

Tiszta rizikó

Valójában rengeteg a közös a BlackJack és a futball között. Wenger képes remek taktikákat alkalmazni a fontos mérkőzéseken, bár többnyire az Arsenal igyekszik ráerőltetni akaratát aktuális ellenfelére. Van, amikor ez sikerül, és van, amikor nem. Mivel Wenger csapata remekelt például a Monaco elleni ütközetek előtt, nem volt oka nagyon változtatni, az más kérdés, hogy talán nem elemezték ki segítőivel túlzottan az ellenfél játékát, vagy játékosai lebecsülték a hercegségbelieket. Gyakorlatilag ez olyan, mintha a BlackJackban valaki 16-ra túl nagy lapot kér, a feltett pénzét így elbukja, feltéve, ha az osztó is „besokallt”, tehát túllépte a 21-et.

Az biztos, hogy Wenger az elmúlt közel 20 év alatt a klub legsikeresebb edzője lett, nála nagyobb egyéniség még nem irányította a csapatot. Eredményei önmagáért beszélnek, annak ellenére is, hogy volt egy hosszabb periódus, amikor a londoniak egyetlen serleget sem tudtak elhódítani. Mivel a hazai kupasorozatban most jól megy a csapatnak, ahogy a bajnokságban is, leginkább csak a nemzetközi szereplés miatt van nyomás Wengeren, na meg a szurkolók felől, akik talán nem hiszik, de nagyban hozzájárulhatnak a klub történetének az írásához. Az elmúlt évek során nem egy sztár igazolt el a nagyobb célok érdekében, elég csak megemlíteni Henryt (Barcelona), Samir Nasrit (Manchester City), Robin van Persie-t (Manchester United), Fábregast (Barcelona) vagy Alex Songot (Barcelona). Az más kérdés, hogy a futballisták mennyire találták meg a számításaikat, mennyire voltak szerencsések. Song és Fábregas például BL-t nem nyertek a Barcelonával, míg Henry igen. Nasri még maradandót sem tudott igazán alkotni a Cityvel a nemzetközi kupában, de ugyanez igaz Van Persie-re is. A fogadóirodáknál persze a BL-szezon előtt a Barcelona mindig is nagy favoritnak számít, hiszen tele van sztárokkal. A BlackJack kártyajátékban akkor van nagyobb esélyünk a nyerésre, ha minél kevesebb paklival játsszuk, ellenben a ház számít a nagyobb favoritnak.

Hiába a nagy nevek, ismét korai búcsú lett a vége

Persze jöttek nagynevű focisták, legutóbb például Alexis Sánchez, vagy előtte Mesut Özil, de a drukkereknek egyáltalán nem tetszett, hogy többen is azért távoznak, mert az Arsenal nem képes túllépni az árnyékát. A mostani szezonban is voltak nehézségei Wengernek, mivel az idényt álmosan kezdte a csapat és rengeteg volt a sérült – viszont a BL csoportköréből való továbbjutás és a bajnokságban mutatott javuló formának köszönhetően a szurkolók ismét kiálltak menedzserük mellett, aki azonban a Monaco elleni párharcban ugyanolyan bosszantó hibákat követett el, mint oly’ sok éven keresztül. A csapat meg is itta ennek a levét, hiszen kiesett a legrangosabb európai kupasorozatból, ráadásul a sajtó is ismét rászállt a 65 éves szakemberre, aki többek között azt mondta, hogy „az idegenben lőtt több gólos szabály már elavult”.

A klubvezetés bízik Wengerben

Viszont érdemes jobban belegondolni abba, hogy miért éppen Wenger az, aki már közel 20 éve irányítja az angol foci egyik legmeghatározóbb együttesét. Wenger remekül bánik a fiatalokkal, remek szeme van ahhoz, hogy kiszúrja a tehetségeket. A csapatba folyamatosan beépíti őket, és ha valaki esetleg elvágyódik, jó áron képes értékesíteni. Folyamatosan ott vannak az „ágyúsok” a legjobbak között, ráadásul látványos, sokpasszos támadófocit játszanak, ami közönségszórakoztató. Viszont a drukkerek – az a réteg, amely már nem egyszer kérte Wenger menesztését – türelme hamar elfogy, főleg akkor, ha belegondolunk, nem kevés pénzt fizetnek azért, hogy a helyszínen tekintsék meg a meccseket, ráadásul a sztárok érkezése ellenére a csapat továbbra is képtelen átlépni árnyékát. Wenger viszont élvezi a klubvezetés bizalmát, akiknek a Van Persie-ékért befolyt összeg jól jött az új stadion felhúzása miatt. Most már az együttes Özil és Sánchez személyében tudott igazolni két topjátékost, de a francia továbbra is bízik a fiatalokban, bátran nyúl hozzájuk. Héctor Bellerín, Calum Chambers és Francis Couquelin is jó példa erre, vagy Alex Oxlade-Chamberlain, aki még mindig csak 21 éves, de már meghatározó tagja a csapatnak – már ha egészséges. Hogy mit hoz a jövő Wenger számára, egyelőre nem tudni, csak annyi a biztos, hogy 2017 nyaráig elő szerződése van az Arsenallal. A klubvezetők valószínűleg a folytatásban is igényt tartanának rá, más kérdés, hogy mekkora lesz rajtuk a nyomás a szurkolók felől – persze ez nagyban függ attól, hogy Wenger legénysége milyen eredményeket fog elérni az előttünk álló két szezonban.