A középpályában rejlő variációs lehetőségekről...

Arséne Wenger játékszervezését nagyon alul értékelték a tavalyi szezonban, hiszen mindig az alkalomhoz illően tudta összeállítani az Arsenal középpályáját. Például a tavalyi szezon egy nagyon fontos időszakában, amikor az ágyúsok játszottak a Tottenhammel, a Chelsea-vel és a Bayern Münchennel, Wenger 4-3-3-as (vagy 4-1-4-1-es) felállásban küldte ki a csapatát. Ezt a szezon korábbi részében is próbálgatta, például a Chelsea elleni mérkőzésen Mesut Özilt majdnem második csatárnak tolta fel. Azonban az idei szezon kezdetén még nélkülöznie kell Özilt, és Wenger emiatt nem játszatott klasszikus irányítót, hanem helyette két, a tizenhatosok között mozgó középpályást vetett be Mikel Arteta előtt.

Ez a változtatás legikább Aaron Ramsey-nek és Jack Wilshere-nek kedvezett. Mindketten fejlődésben vannak még, és ezek a taktikai változtatások talán jobban szolgálják a csapat érdekeit.

Először szóljunk a rangadókról: Arsenal problémái leginkább abból eredtek ezeken a találkozókön, hogy korán gólt kaptak, aztán nem tudtak felállni, folyamatosan eladták a labdákat. Erre az 1-2-es felállásra épülhet a középpálya, így Arteta nem lesz elszigetelve, és ha az Arsenal elveszti a labdát, akkor könnyebben le tudják védekezni a széleket. Wilshere-hez, aki fantasztikusan vált a védekezés és támadás között - ezt láthattuk a Manchester City elleni szuperkupa-mérkőzésen is, jól fog illeni ez a szerepkör. Mivel nagyon pontosan passzol, hátrébbról fog játszani, de jól ki tudja majd szolgálni a támadókat, és ez nagyon fontos része lehet az Arsenal játékának a 2014/15-ös szezonban.

Aztán itt van a ragyogó formában lévő Aaron Ramsey, aki ezzel még nagyobb szabadságot kaphat, ebből pedig nagyon sokat profitálhat. A tavalyi szezonban ragyogóan tört be a tizenhatoson belülre és került helyzetbe, de a helyezkedése is rengeteget javult. Ramsey fantasztikusan mozog ki a szélre is, ahol így fölényt tudnak kialakítani: ezt a Benfica ellen jól láthattuk Sanogo első gólja előtt.

Ezzel nem azt állítjuk, hogy nincs szükség klasszikus 10-esre. Amikor Özil visszatér, valószíűleg Wenger visszatér a 4-2-3-1-es felálláshoz. Ez így rendben is van, de nagycsapatoknak mindenféle felálláshoz alkalmazkodniuk kell. A tavalyi szezon során Özil is játszott hátrébb, és az előszezon során Rosicky is játszott hasonló szerepkörben, amikor visszább lépett, így magára vonta a védők figyelmét, így helyet csinált Ramsey-nek, aki előre törhetett. Nyilvánvalóan az lenne a legjobb, ha ez tudatosan menne, és reméljük, hogy a kupák által szerzett önbizalom segíteni fog ennek a rendszernek a fejlődésében.

Hová fog illeni Alexis...

Úgy tűnik, Wenger még nem döntötte el egészen, hol fog Alexis Sanchez játszani. Legutóbb azt nyilatkozta, hogy Alexis tud mindkét szélen játszani, úgy tűnik tehát, hogy nem fog klasszikus 9-est játszani. Sanogo is jó formában van, ezért sem tűnik valószínűnek, hogy Wenger középen számítana rá. Sanogo a tavalyi szezonban bizonyította, hogy magas, de mozgékony csatár, aki tudja azt nyújtani, amire az Arsenalnak szüksége van. A Benfica ellen lőtt négy gólja bizonyítja, hogy megvan benne a tehetség, amire szüksége van a mai csatároknak: visszább húzódik, hogy helyet csináljon a többieknek, okosan passzol ki a szélekre, ha kell, és jól vívja meg a párharcokat a védőkkel.

Ahogy Joachim Löw elmondta a világbajnokság alatt: "a játékosoknak manapság mozgékonynak kell lenniük. Most már nem sokra mennek a keveset mozgó csatárok." Ez rosszul hangozhat Olivier Giroud számára, aki nem sokat mozog ki a szélekre labdákért. Sanogo jó formája miatt most rajta is nagyobb a nyomás, és a szezon során sokat fogják egymást váltani. A szezon elején Alexis biztosan nem lesz középcsatár, mert Wenger szeretné feljavítani csapata játékát a széleken.

Alexis legfőbb erénye, hogy minden poszton bevethető. A szuperkupa megnyerése során folyamatosan mozgott befelé, és használta a kreativitását, nem pedig az irányító munkájával hozta helyzetbe csapattársait. Sőt, talán ez az egyik legnagyobb tévhit a játékával kapcsolatban: ő leginkább a labda nélküli helyezkedése miatt ilyen jó, nem pedig, hogy erre-arra fordulva meg tudja tartani a labdát. Ezért illhet nagyon jól az Arsenal játékába. A Premier League-ben ha egy kis szabad területe lesz, biztosan jól fog játszani. A Barcelonában legikább kiszorult a szélekre, ahol fel-alá futkosott.

Menjünk Debuchyhez a jobb szélre...

A labdarúgók semmilyen belső titkot nem árulhatnak el a médiának. Persze lehetnek szerencsétlen elszólások, de a klub PR osztálya lekorlátozza őket. Például egy ilyen eset, amikor Walcott korán üdvözölte Debuchyt a csapatban, persze ez bocsánatos bűn.

A jobbhátvéd posztja nagyon fontos szerepet töltött be a legutóbbi két szezonban, amikor Walcott és Sagna oldaláról indult a támadások 37%-a. Ez azt jelenti, hogy Debuchyre fontos szerep hárul a támadások elkezdésében és kialakításában is, hogy ne boruljon fel a csapat egyensúlya. Ennek első jeleit láthattuk a Manchester City elleni Szuperkupa-mérkőzésen is, amikor Alexis Sanchez mellett ő is sokszor előrement. A támadások 39%-a innen indult az első félidőben. Ő nem segítette akkora mértékben a támadásokat, mint Sagna szokta, viszont jobban széthúzta a pályát. Debuchy jó helyezkedése miatt Alexis többször húzódhatott be középre. Debuchy nagyon jól védekezett, és ez az Arsenalnak nagyon jól jöhet a szezon elején. "Úgy gondolom, hogy Debuchy nagyon jó a támadásokban, nagyon gyorsan tud váltani" - mondta Wenger. "Nagyon jól védekezik, sok labdát szerez. Lehet érezni, hogy mindig szeretne előremenni. Úgy gondolom, hogy tökéletesen illeszkedhet a játékunkba."

A másik szélen ugyanakkor már nincs ilyen páros. Wenger szereti Santi Cazorlát játszatni a balszélen, aki így középre is be tud törni, Kieran Gibbs pedig előre tud jönni. Ő leginkább középre passzol, ahol tovább lehet építeni a támadást. Aztán ott van Mikel Arteta, aki irányítja a támadásokat.

Mikel Arteta tisztában van, mi hiányzott az Arsenal játékából a tavalyi szezonban: az iram. A probléma az volt, hogy a felelősség legikább egy ember vállára esett: Theo Walcottéra. Idén azonban már több lehetősége van Wengernek, ha gyorsítani akar a játékon, hiszen itt van Walcottt, Alexis, Oxlade-Chamberlain és Campbell is.

Az Arsenal könnyen tud majd háromszögezni a széleken, aztán variálhatják a játékot 40-50 méteres passzokkal is. Nagy előnyükre válnak a gyors játékosok, akik sokat mozognak.

Ezek a fajta játékosok nagyon fontos részét képezhetik majd a csapatnak, hiszen nagyon jól meg tudják oldani az 1 az 1 elleni helyzeteket is. Az Arsenal játékstílusa miatt az ellenfeleknek jobban vissza kell húzódniuk, így még több terület adódhat a mozgásra. Ezek a játékosok hirtelen képesek kapura fordulni, így az Arsenal játéka is dinamikusabbá válhat. Ha sikerül kijátszaniuk egy ellenfelet, akkor a másik csapat védekezése könnyen szétnyílhat, amiből már nagyon nehéz védekezni. A Liverpool játszott hasonló játékot a tavalyi szezonban, és 100 gólt szereztek. Wilshere-t és Özilt hozzáadva ezekhez a játékosokhoz, az ágyúsok is képesek lehetnek erre.

Amire érdemes még odafigyelni:

A kapusok közti versenyhelyzet: David Ospina túl jó kapus ahhoz, hogy csak másodhegedűs legyen. Érdekes lesz látni, Wenger hogyan számol majd a két hálóőrrel: képes lesz-e kivenni Szczesnyt bármiféle gyengélkedés láttán a csapatból, mint a 2012/13-as szezonban tette, amikor Fabianski védett. Ospina techinkásabb, de nem tud olyan jól takarítani a veszélyes helyzetekben, mint Szczesny.

Ramsey szabadrúgásai: Ramsey sokat gyakorolta az olyan szabadrúgásokat, mint amilyenek Juninho és Cristiano Ronaldo szoktak rúgni. Ugyanakkor még nem megy neki olyan jól. Remélhetőleg még hagyja őket Santinak.

Chambers lehet-e az új Touré: Kezdetben Tourénak sem volt biztos helye a csapatban. A 2003/04-es szezonban betonozta be a helyét a csapatban, amikor 50-nél több mérkőzést játszott. Calum Chambers valószínűleg nem fog ennyi találkozót játszani idén, de Debuchy cseréjeként, vagy ha Mertesacker vagy Koscielny megsérül, fontos szerep hárulhat rá.

Forrás: Arseblog.com