Közeleg a 2014-es FA-kupa döntője, amelyben szeretett csapatunk, az Arsenal is érdekelt. Ennek apropóján emlékezzünk vissza egy kicsit a klub korábbi sikereire, kezdve az 1930-as döntővel.

1930: Arsenal – Huddersfield Town 2 – 0

Az 1930-as FA-kupa döntőjét az Arsenal és a Huddersfield Town játszotta a Wembley-ben. Az Arsenal győzött 2-0-ra, Alex James és Jack Lambert voltak eredményesek. Ennek eredményeként a klub megszerezte története első trófeáját, miután elvesztették az 1927-es FA-kupa döntőjét.

Az 1930-as FA-kupa döntőjéről emlékezetes kép él, hiszen az első félidőben a stadion felett repült el a Zeppelin. Akkoriban ez volt a legnagyobb légi jármű a maga 236,5 méterével.

A győztes csapat: Preedy, Parker, Hapgood, Baker, Seddon, John, Hulme, Jack, Lambert, James, Bastin

Videó az elődöntőkről és a döntőről: link

1936: Arsenal – Sheffield United 1 – 0

Az első félidőben a Sheffield United védelme nagyon jól kontrollálta az Arsenal támadásait. A második félidőre viszont a csapat fölé tudott nőni másodosztályú ellenfelének, és ennek a 74. percben meg is lett az eredménye. James passzából indult szép támadás során Hulme áthámozta magát egy védőn, beadta a labdát, bent pedig Drake ballal a hálóba továbbított. A kezdőrúgást követően a Sheffield United rögtön elkezdett rohamozni, ennek eredményeképp Dodds fejese a keresztlécen csattant. Ez volt a legveszélyesebb lehetőségük, az eredmény már nem változott, így az Arsenal örülhetett második FA-kupa-sikerének.

A győztes csapat: Wilson, Male, Hapgood, Crayston, Roberts, Copping, Hulme, Bowden, James, Drake, Bastin

1950: Arsenal – Liverpool 2 – 0

Mercer vezette ki az Arsenalt az esőáztatta Wembley gyepére. Furcsa módon mindkét csapat az idegenbeli mezében szerepelt. A Liverpool fehér mezben és fekete alsóban, az Arsenal aranyszínű mezében és fehér nadrágban lépett pályára. Az Arsenal történetesen rosszul kezdte a mérkőzést, csak Compton és Mercer ragyogó összmunkájának köszönhetően nem sikerült betalálnia a Poolnak.

Nagy meglepetésre aztán a 18. percben megszerezte a vezetést az Arsenal. Goring cseles elfutásával kihúzta a középhátvéd Hughes-t középről, Reg Lewis pedig befutott az üres területre. Jimmy sebészi pontosságú labdát adott neki, így már csak a kapus Sidlow állt előtte. Lewisnak sikerült megoldania a feladatot, ezzel az Arsenal 1-0-s előnybe került.

Öt perccel később Mercer a védelem közeléből egy türelmesen felépített támadást indított, amikor a középpályás Forbesnak passzolt. Forbes kijátszotta a labdát Denis Comptonnek a szélre, akinek a beadását Reg Lewis befejelte, ezzel az Arsenal előnye már két gólt volt. A Liverpool továbbra is mindent megtett, hogy ledolgozza a hátrányát, de az ágyúsok védelme szorosan zárt, és végül 2-0-ra megnyerték a döntőt.

A győztes csapat: Swindin, Scott, Barnes, Forbes, L. Compton, Mercer, Cox, Logie, Lewis, Goring, D. Compton

Videó a mérkőzésről: link

1971: Arsenal – Liverpool 2-1

A találkozó elejét a Liverpool uralta, számos támadást vezettek az Arsenal kapujára, de nem tudták áttörni az Arsenal védelmét. Mivel a rendes játékidőben egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni, jöhetett a hosszabbítás.

A ráadás második percében a Liverpool megszerezte a vezetést: Larry Lloyd passza megtalálta Heighway-t a bal szélen, ő pedig laposan belőtte Wilson kapujába. Két perccel később majdnem megduplázódott a Liverpool előnye, amikor John Toshack lövését követőn Bob Wilson hárított hatalmasat. A Liverpool uralta a következő 10 percet, de nem volt igazán nagy lehetősége. A nagy nyomás hatására a Liverpool kicsit kinyílt hátul, és ezt az Arsenalnak sikerült is kihasználnia a hosszabbítás 11. percében: John Radford megcsúsztatott fejesét nem tudták tisztázni a védők, így az a kapuban kötött ki. Először úgy tűnt, hogy Charlie George volt a gólszerző, de a későbbi visszajátszásokból látszott, hogy Eddie Kelly talált be, ezzel pedig ő lett az első cserejátékos, aki betalált az FA-kupa döntőjében.

A győzelmet érő gól a hosszabbítás második félidejének 7. percében született meg, amikor Radford labdája eljutott Charlie George-hoz a Liverpool 16-osa előtt, aki lőtt is, és az erős lövést Clemence csak a bal felső sarokba tudta ütni. Ezt a találatot egy nagyon híres ünneplés követte: George a hátán feküdt a gyepen, karjait pedig az ég felé nyújtotta, míg a többiek oda nem értek. Ezt követően a Liverpoolnak nagyon próbálkozott, de nem sikerült betalálniuk, így maradt a 2-1-s Arsenal-siker.

A győztes csapat: Wilson, Rice, McNab, Storey, McLintock, Simpson, Armstrong, Graham, Radford, Kennedy, George, csere: Kelly

Videó a mérkőzésről: link

1979: Arsenal – Manchester United 3 – 2

Az 1979-es FA-kupa döntőjét 1979. május 12-én játszották a Wembley-ben. A két mérkőző csapat az Arsenal és a Manchester United volt. Nagyon sokan ezt az egyik legizgalmasabb FA-kupa döntőnek tartják. 85 percig semmi említésre méltó nem történt, mivel az Arsenal a félidőben 2-0-ra vezetett Brian Talbot és Frank Stapleton góljainak köszönhetően. A 86. percben azonban Gordon McQueen egy pontrúgást követően eredményes volt, és két perccel később Sammy McIlroy két játékos közül kibújva megszerezte a drámai egyenlítő gólt. A United öröme rövid életűnek bizonyult, ugyanis Alan Sunderland az utolsó percben kialakította a 3-2-s végeredményt az Arsenal javára. Ezt a mérkőzést gyakran „ötperces döntőként” emlegetik.

A győztes csapat: Jennings, Rice, Nelson, Talbot, OLeary, Young, Brady, Sunderland, Stapleton, Price, Rix, csere: Walford

Videó a mérkőzésről: link

1993: Arsenal – Sheffield Wednesday 2 – 1

Az 1993-as FA-kupa döntőjét az Arsenal és a Sheffield Wednesday játszotta a Wembley-ben. Az első mérkőzést 1993. május 15-én rendezték, ekkor az eredmény 1-1 lett, így az akkori szabályok szerint újra kellett játszani a találkozót, amelyet május 20-án, hosszabbításban nyert meg 2-1-re az Arsenal.

Az újrajátszott mérkőzést egy esős csütörtökön rendezték meg. Újra Ian Wright szerzett vezetést az Arsenalnak, amikor a védelem mögé belőtt labdára rástartolt és Chris Woods mellett a sarokba lőtt. Ez már a negyedik gólja volt az FA-kupa döntőiben, amit a Wembley-ben szerzett, és egy gólja került a rekordot tartó Ian Rush-hoz. A Wednesday letámadta a második félidőben az Arsenalt, és a próbálkozásaik kifizetődtek, amikor Chris Waddle lövése Lee Dixonról az Seaman kapujába pattant. A mérkőzés aztán hosszabbításba torkollott, és amikor már úgy tűnt, hogy büntetők fognak dönteni, akkor a középhátvéd Andy Linighan magasra emelkedve kapura fejelte Paul Merson szögletét. Chris Woods, a Wednesday kapusa és Graham Hyde megpróbáltak menteni, de csak a felső sarokba tudták segíteni a labdát. Linighan a mérkőzés nagy részét törött orral játszotta végig, mivel Mark Bright a könyökével eltalálta felugrás közben.

A győzetes csapat: Seaman, Dixon, Linighan, Adams, Winterburn, Merson, Davis, Jensen, Parlour, Campbell, Wright, cserék: OLeary, Smith

Videó az újrajátszásról: link

1998: Arsenal – Newcastle United 2 – 0

Az 1998-as FA-kupa döntője lehetőséget biztosított az Arsenalnak, hogy 1971 után másodszor egy idényen belül bajnok és FA-kupa-győztes legyen. Ez volt Arséne Wenger első kupadöntője az Arsenalnál.

A mérkőzés első jelentősebb eseménye a 23. percben történt, amikor Ray Parlour átadása eljutott Marc Overmarshoz, aki átjutott Alessandro Pistonén, majd a kirohanó Shay Given lábai között a kapuba lőtte a labdát, ezzel az Arsenal vezetést szerzett.

A párharc a 69. percben eldőlt, amikor a mérkőzés legjobbjának választott Parlour passza eljutott a fiatal Nicolas Anelkához. Anelka átfutott a Newcastle védelmén, majd ellőtte a labdát Given mellett, ezzel 2-0-ra növelve az Arsenal előnyét. A Newcastle újabb lehetőséget puskázott el, amikor Nikos Dabizas fejese a kapufán csattant. Ez az Arsenal napja volt.

A győztes csapat: Seaman, Dixon, Keown, Adams, Winterburn, Parlour, Petit, Vieira, Overmars, Anelka, Wreh, cserék: Manninger, Bould, Platt, Grimandi, Wright

Videó a mérkőzésről: link

2002: Arsenal – Chelsea 2 – 0

A 2002-es FA-kupa döntőjét két londoni rivális, az Arsenal és a Chelsea vívta egymással 2002. május 4-én a Millenium Stadiumban.

Ljungberg a 2001-es döntőben is betalált, és ő lett az első játékos, aki két egymást követő döntőben is eredményes volt Bobby Smith után.

A mérkőzés emlékezetes egy Chelsea-szurkoló kijelentéséről: „Nyugi, ez csak Ray Parlour!”, aki néhány másodperccel később 25 méterről berúgta a labdát a felső sarokba.

A győztes csapat: Seaman, Lauren, Campbell, Adams, Cole, Parlour, Wiltord, Vieira, Ljungberg, Bergkamp, Henry, cserék: R. Wright, Dixon, Keown, Edu, Kanu

Videó a mérkőzésről: link

2003: Arsenal – Southampton 1 – 0

Hét perccel a szünet előtt az Arsenal vezetést szerzett. Parlour passza eljutott Henryhoz, aki kitolta a szélre Bergkampnak. Ő fordulatból Ljungbergnek tette a játékszert, akinek a lövését blokkolták. A labda Pires irányába pattant, aki egy érintést követően a rövid sarokba lőtt. Az Arsenal több lehetőséget is kihagyott, amivel növelni tudta volna az előnyét, amikor Henry beadását követően Pires lőtt fölé, vagy amikor Bergkamp beadását követően Ljungberg nem talált célt.

A szünet után a Southampton növelte a nyomást az Arsenalon, azonban már egyik csapat sem tudott betalálni. A végeredmény 1-0 lett.

A győztes csapat: Seaman, Lauren, Keown, Luzhny, Cole, Parlour, Pires, Gilberto Silva, Ljungberg, Bergkamp, Henry, cserék: Taylor, Touré, van Bronckhorst, Wiltord, Kanu

Videó a mérkőzésről: link

2005: Arsenal – Manchester United 5-4 (büntetőkkel)

A mérkőzés során a Manchester United játszott veszélyesebben, de nem tudták belőni a helyzeteiket. A hosszabbítás második félidejében Rob Styles bíró kiállította Reyest, így az Arsenalnak 10 emberrel kellett befejeznie a döntőt.

Van Nistelrooy lőtte a Manchester United első büntetőjét saját csapata szurkolói előtt, Lehmannt a rossz irányba küldte, így előnyhöz juttatta a Unitedet. Lauren aztán értékesítette az Arsenal büntetőjét is, majd Scholes következett, akinek a lövését védte Seaman. A következő hat büntetőt mind belőtték – Ljungberg, van Persie és Cole az Arsenalból, Ronaldo, Rooney és Keane a Unitedből – így Vieirára maradt a döntés. Habár Carroll jó irányba vetődött, Vieira lövése annyira jó volt, hogy nem tudta elérni, ezzel pedig 10-edszer is FA-kupa-győztes lett az Arsenal.

A győztes csapat: Lehmann, Lauren, Touré, Senderos, Cole, Fabregas, Vieira, Gilberto Silva, Pires, Reyes, Bergkamp, csere: Almunia, Campbell, Ljungberg, Edu, van Persie

Videó a büntetőpárbajról: link

A szombati döntő mindannyiunk számára nagyon fontos lesz, jól jelzi ezt a magyarországi szurkolók összefogása. Több mint ezren fognak bepréselődni az Ankertbe, hogy együtt nézzék meg a döntőt, amely a nagy siker és a nagy bukás lehetőségét is magában hordozza.

Milyen mérkőzésre számíthatunk? Nagyon nehéz, küzdelmes, kemény összecsapásra. Az ellenfél, a Hull City mindkét bajnoki mérkőzésen nagyon megnehezítette Wenger csapatának dolgát, és ez most sem lesz másként, hiszen azért mégis csak egy kupadöntőről beszélünk.

Mi kell a győzelemhez? Jó teljesítmény, csapategység, eltökéltség és talán egy kis szerencse sem árt. A klub története során ez már 10-szer összeállt, és remélhetőleg szombaton 11-edszer is össze fog.