Mikor 1949, október 22-én, Duttlenheimben világra jött Arséne Wenger még senki sem tudhatta, hogy később ő lesz az Arsenal történelmének legtovább hivatalban lévő menedzsere. Pedig így lett. A sikertörténet pedig már több mint 17 éve tart. Lássuk mi történt ez idő alatt!
1996. szeptember 30. London
Az Arsenal FC bejelenti, a francia Arséne Wenger lesz a csapat új edzője, miután Bruce Riochot az előző szezon végén menesztették. Ekkoriban Pat Rice volt a megbízott menedzser, aki később 16 éven át volt Wenger hű segítőtársa.
1996. október 12.
A francia mester első Premier League találkozója az Arsenal menedzsereként. A meccs előtt természetesen fokozott elvárások fogalmazódtak meg Arséne-nel szemben, de az Ágyúsok Ian Wright duplájával 2-0-ra legyőzték a Blackburnt az Ewood Parkban.
A csapat már novemberben búcsúzott az Angol Ligakupa küzdelmeitől, majd februárban a Leeds ellen az FA Kupának is búcsút mondhatott. Az UEFA kupa sem tartott számunkra sokáig, a Möenchengladbach elleni vereségnek köszönhetően.
Így hát maradt a bajnokság, ahol a csapat sokáig versenyben maradt a bajnoki címért, végül a harmadik helyen zárt a Manchester United és a Newcastle mögött.
1997-1998: Mesteri dupla
A professzor első teljes szezonja páratlan sikereket hozott. Emlékszik e bárki a PAOK elleni UEFA Kupa búcsúra, mikor a csapat megnyerte a bajnokságot és az FA Kupát is. Utóbbi döntőjében az Ágyúsként viszonylag sikertelen Nicolas Anelka, és a már akkor is elismert Overmars találataival 2-0-ra győztünk. A bajnokság megnyerése még úgy is sikerült, hogy az utolsó két körben nem szereztünk pontot. Sok emlékezetes meccs volt a szezonban, ezek közül a Manchester United elleni hazai bajnoki az egyik legizgalmasabb volt:
1997. november 9.
A csapat Anelka találatával megszerezte a vezetést, majd Patrick Vieira bombájával megduplázta előnyét. Ám Teddy Sheringham duplájával a Vörös Ördögök kiegyenlítettek. A hajrához közeledve a United a vezetést is megszerezhette volna, ám mégis az Arsenal örülhetett David Platt pontos fejesét követően. A vége 3-2, az éllovas manchesteriek előnye 4 pontról egyre olvadt.
1998-1999
A szezon előtti átigazolási időszak egyik legnagyobb Arsenalos fogása Fredrik Ljunberg volt. A svéd játékos 3 millió fontért került Észak-Londonba, ahol később még Bajnokok Ligája döntőt is játszhatott. Bemutatkozásán zseniális csapatjátékkal 3-0-ra vertük ki a Manchester Unitedet a Highburyben.

A csapat sok döntetlennel indította a szezont, és ráadásul rögtön kipottyant a BL-ből s, így maradt a bajnokság és az FA Kupa.
1999. február 20.
Két felső házas csapat csapott össze ezen a napon Highburyben az Arsenal és a Leicester City személyében. Az Ágyúsok nem halasztgatták a döntést: Anelka mesterhármasával és Ray Parlour duplájával 5-0-ra megnyertük a mérkőzést. Ugyan nem születtek szépségdíjas találatok, de mégis kitűnő csapatösszhangról, valamint az ellenfél védelménél jóval kedvezőbb képességekről tanúskodott a találkozó.
A folytatásban a csapat belejött a Premier League-ben és az FA Kupában is menetelt. Ott a Manchester United elleni elődöntő volt a végállomás, míg a Premier League-ben a második helyen végzett Arséne Wenger legénysége.
Csak egy érdekes kiegészítés: a francia mester erkölcsi nagyságáról tanúskodik, hogy az FA Kupa 5. fordulójában vitatott körülmények között megnyert meccs után újrajátszást ajánlott a Sheffield Unitednek, amelyet csapata szintén megnyert.
1999-2000
Alighanem a szezon, sőt az Arsenal történetének egyik legfontosabb eseménye volt, mikor bejelentették, hogy Thierry Henry az Arsenalban folytatja. Később a francia játékos 8 éven át szolgálta a klubot, sikereket halmozva.
Ez a szezon sem hozott kupát a csapat számára. Az FA Kupában korai búcsú a Sheffield ellen, a bajnokságban a már-már szokásos második hely a Vörös Ördögök mögött.
A csapat idén is kiesett a BL-ből, de ezúttal már az UEFA Kupában folytathatta. Itt már jobban ment a szekér, és sorban ejtettük ki az ellenfeleket.
2000. május 17. Koppenhága
Az Ágyúsok a Galatasaray ellen léptek pályára az UEFA Kupa döntőjében, a Parken Stadionban. A Wenger csapat kezdője: Seaman-Keown-Dixon-Sylvinho-Adams-Overmars-Petit-Parlour-Vieira-Bergkamp-Henry
A meccs rendes játékidejében nem született gól, majd a hosszabításban sem, így jöhettek a tizenegyesek. A törököknél négy rúgóból egy sem rontott, míg nálunk Suker és Vieira is kihagyta a maga tizenegyesét, így a csapat a második helyen zárt a sorozatban.
2000-2001
Ez a szezon ismét a második helyek éve volt, hiszen a bajnokságban ismételten csak a Manchester United zárt előttünk, igaz a második helyért folyó harc a Leeds, és a Liverpool ellen olyan szoros volt, hogy a végén így is rendkívül elégedett lehetett a csapat. A Bajnokok Ligájában végre továbbjutottunk a középdöntőbe. Ha már ez sikerült, akkor a negyeddöntőt is elérte a csapat, ám akkor már nem bírt a Valenciával.
Az FA Kupában ebben az évben is impozáns menetelés után jutottunk be a döntőbe, ahol a Liverpool gárdájával küzdöttünk meg a patinás trófeáért, ám Owen duplájával 2-1-re nyert a Pool, s a Mersey-partiak örülhettek.
2001. május 5.
Az Arsenal hazai pályán fogadta a Leeds United csapatát, és tudni lehetett, hogy egy győzelemmel egészen közel kerülhetünk a második hely megszerzéséhez a bajnokságban. Az első félidőben Ljunberg megszerezte a vezetést, amit Wiltord meg is duplázott az 56. percben. Hiába válaszolt gyorsan a Leeds Harte révén, több gól nem esett a mérkőzésen, s végül a csapat „ezüstérmes" lett a Premier League-ben.

2001-2002
Ez a szezon már jóval inkább méltó arra, hogy szuperlatívuszokban beszéljünk róla. Az 1997-98-as szezon után ismét dupláztunk. A bajnokságban 7 ponttal a Liverpool előtt zártunk, és a szezon közben egy egészen hihetetlen 13 meccses győzelmi szériát is produkáltunk, így a végén nem kellett izgulnunk. A gólkirály 24 góllal Thierry Henry lett, aki ekkor már évek óta folyamatosan bizonyította, azt, hogy személyében egy igazi kinccsel gazdagodott az Ágyús család.
Az FA Kupa is nagy sikereket hozott. Kiejtettük többek között a Watfordot, a Liverpoolt, és a Newcastle Unitedet is, majd a döntőben a Chelsea volt az ellenfél. Lássuk mi történt ekkor!
2002. május 4. Cardiff
A mérkőzés helyszíne a Millennium Stadion volt. Mindenki reménykedett a 98-as szezon lemásolásában, és természetesen nagyon komolyan vették a meccset. Sokáig nem esett gól, ám a 70. percben Ray Parlour megzörgette a hálót, ezzel vezetéshez juttatva csapatát, majd alig tíz perc múlva Fredrik Ljunberg megduplázta az Ágyúsok előnyét, előidézve ezzel az Arsenal szurkolók önfeledt katarzisát. Az eredmény már nem változott Arséne Wenger legénysége újabb kupát helyezhetett a vitrinbe.
A mérkőzés után a Mester nem rejtette véka alá elégedettségét, s még nagyobb terveket tűzött ki a jövőre vonatkozóan. Nagy reményekkel, és persze komoly célokkal kezdtük meg a felkészülést a következő szezonra.

2002-2003
Ebben az évben sem maradtunk kupa nélkül. A csapat a bajnokságban ismét a második helyen végzett a Manchester United mögött. Ezzel biztosította helyét a jövő évi BL főtáblán, igaz nem tudta megvédeni címét.
2003. január 1.
A csapat egy Chelsea elleni bajnokival kezdte az új évet, ami nem kevés izgalmat tartogatott számunkra. Egy öngólnak köszönhetően korán vezetést szereztünk, amit előbb Giovanni van Bronckhorst, majd Thierry Henry tudott növelni. A meccs simának tűnt, hiszen még 5 perccel a vége előtt is 3-0-ra vezettünk. Ám egy perc alatt két gólt rúgott az ellenfél, és így izgalmas lett a hajrá. Nem állítható, hogy a hazai szutkolók vérnyomása az utolsó pár percben is 200 alatt volt, de a 3 pont a mienk lett!
A BL-ben ezúttal ismét a középdöntő volt a végállomás, ami nem mondható rossz eredménynek, de a nemzetközi porondon még mindig nem sikerült elérnie kiemelkedő eredményt Arséne Wengernek csapatával.
Bezzeg az FA Kupában! A Manchester United, a Chelsea, és a Sheffield United kiejtése után a csapat a döntőben Robert Pires góljával 1-0-ra legyőzte a Southamptont, és ismét elhódította ezt a nagyszerű serleget.

2003-2004
Ha egy Arsenal szurkoló azt hallja, hogy 2003-04-es szezon biztos, hogy a Verhetetlenek jutnak eszébe. Ebben az évben 26 győzelem mellett 12 döntetlen volt a csapat mérlege a Premier League-ben. Az FA Kupában a Vörös Ördögök elleni elődöntő jelentette a végállomást, míg a BL-ben a Chelsea elleni negyeddöntő zárta le az addigi magabiztos menetelést.
Nehéz kiemelni egyet a 26 bajnoki győzelem közül, de mégis megpróbálom.
2004. április 9.
A Highburyben ezúttal a Liverpool volt az Ágyúsok vendége, és a két csapat erejének megfelelően nagyszerű mérkőzést láthattunk.
Korán megszerezte a vezetést a Pool, amire Thierry Henry fél órát követően válaszolt, ám a félidő hajrájában ismét a Vörösöknél volt az előny. A második félidőben előbb második, majd harmadik gólját is megszerezte az Arsenal francia zsenije, illetve korábban Pires is betalált, így Henry harmadik góljánál 4-2-re már az Ágyúsok vezettek. Ezt követően nem esett több gól, s a csapat továbbra is veretlen maradt, ráadásul a három pontot is megszerezte.
Ez az év tehát a Premier League-ben mutatott utánozhatatlan teljesítményről szólt. Ebben nagy része volt, annak a Thierry Henrynak is, aki 30 találatával ismét gólkirály lett.
2004-2005
Mindmáig az utolsó, olyan szezon, amelyben az Ágyúsok trófeát emelhettek a magasba.
A bajnokságban ezúttal nem volt ellenszer a Chelsea játékára, akik csupán egyszer maradtak pont nélkül (ezzel nem ismételték meg az Arsenal egy évvel korábbi sikerét). A csapat ugyanakkor magabiztosan szerezte meg a második helyet a Manchester United előtt.
A Bajnokok Ligájában a nyolcaddöntők jelentették a végállomást Arséne Wenger legénysége számára. A Bayern München elleni vereséggel a csapat kiesett a sorozatból, és továbbra sem tudott felmutatni kiemelkedően jó eredményt nemzetközi sorozatban a Wenger-éra alatt.
Az FA Kupában viszonylag kedvező sorsolással jutottunk be a döntőbe, ahol a Manchester United volt az ellenfél.
2005. május 21. Cardiff
A döntő nem hozott rossz mérkőzést, ugyanakkor egy 120 percen át gólmentes találkozót nehéz érdekfeszítőnek titulálni. A nagy tét miatt azonban mindenki lélegzetvisszafojtva nézte a találkozót, amely büntetőpárbajban dőlt el. A 10 rúgó közül csak Scholes hibázott, így 5-4-re mi nyertük meg a kupát. Az Arsenal gólszerzői: Lauren, Fredrik Ljunberg, Robin van Persie, Ashley Cole, Patrick Vieira

2005-2006
A várva várt BL meneteléstől eltekintve igencsak felejthetőre sikerült ez a szezon.
A csapat a Chelsea, a Manchester United, és a Liverpool mögött a negyedik helyen végzett a bajnoki pontvadászatban, és a végén még a negyedik hely megtartása is kétséges volt.
Az FA Kupában címvédőként búcsúztunk a 32 között a Bolton Wanderers ellen. A máskor fehér foltnak mondható nemzetközi kupaszereplés idén, az egyetlen büszkeségre okot adó tény volt. Az Ágyúsok megnyerték csoportjukat, majd az egyenes kieséses szakaszban kiejtettük a Real Madridot, a Juventust, és a Villarealt is. Így jutottunk be a Barcelona elleni döntőbe.
2006. május 17. Párizs
A Stade de France-ban a Katalánokkal csapott tehát össze Arsene Wenger együttese. Az Arsenal kezdője: Lehmann-Eboué-Touré-Campbell-Cole-Pires-Gilberto Silva-Fabregas-Hleb-Ljunberg-Henry
A meccs meghatározó eseménye volt Jens Lehmann kiállítása, akit a 18. percben leküldtek apályáról. Ezután a 37. percben a helyszínen tartózkodó közel 80 ezer néző rémült csendjében Sol Campbell megszerezte a vezetést csapatának. A második félidő végére azonban a csapat belefáradt a védekezésbe, s előbb Eto'o egyenlített, majd Belletti vezetést szerzett a Barcelonának. Ezzel Arséne Wenger csapata 2001 után ismét trófea nélkül maradt.
2006-2007
Ez az év még inkább kevés örömöt tartogatott számunkra, hiszen ezúttal a BL-ben sem sikerült maradandót alkotnunk. Hiába nyertük meg a csoportunkat, mégis kiestünk a nyolcaddöntőben a PSV Eindhoven ellen.
Az FA Kupában korán kiejtetük a Liverpoolt, de a Blackburn Rovers újrajátszás során legyőzte a csapatot.
A bajnokságban idén is a negyedik hely jutott nekünk. Igaz, hogy csupán a kettő góllal gyengébb gólkülönbségünk miatt csúsztunk le a harmadik helyről a Liverpoollal szemben. Az élen ezúttal a Vörös Ördögök végeztek.
2007. január 21.
Az Emirates Stadionban a Vörös Ördögök voltak csapatunk vendégei a bajnokságban. Izgalmas, jó meccsre számítottunk, és ezt meg is kaptuk. Az első félidő gól nélkül ért véget, de a második játékrész elején máris megszerezte a vezetést a vendégcsapat Wayne Rooney révén. A 83. percben Robin van Persie találatával egyenlíteni tudtunk.
A végén pedig jött a dráma: Thierry Henry a ráadás harmadik percében eldöntötte a három pont sorsát az Arsenal javára.
Az év tehát összességében nem mondható túl sikeresnek, s ezután mi szurkolók joggal reménykedhettünk abban, hogy jövőre több okunk lesz az örömre.
2007-2008
Az egész szezont befolyásoló rossz hír volt, hogy Thierry Henry 8 év után távozott a Barcelonába. A csapat támogatói közül szinte mindenki azt gondolta, hogy így kevésbé leszünk majd veszélyesek.
Az FA kupában a 16 között estünk ki, amikor a Manchester United megalázó 4-0-s vereséget mért ránk.
A BL egyenes kieséses szakaszában legyőztük a Milant, de a nyolc között a Liverpool már túl nehéz ellenfélnek bizonyult.
A bajnokságban sokáig versenyben voltunk a végső győzelemért, végül pedig a harmadik helyen végeztünk a Manchester United és a Chelsea mögött.
2007. december 22.
A Tottenham elleni örökrangadó mindig is egy nagyon várt mérkőzés volt. Nem volt ez másképp ezúttal sem, hiszen nagyon kellett a három pont a zárkózáshoz. Előbb Adebayor talált be későbbi csapata ellen, ám Berbatovnak köszönhetően ekkor még volt válasza a Spursnek.A 75. percben élete első Arsenalos labdaérintéséből győzelmet érő gólt fejelt a dán Nicklas Bendtner, s így a miénk lett a három pont. Azt most inkább ne firtassuk, hogy Bendtner leigazolása mennyire bizonyítja a Mester zsenialitását...
Ez a szezon tehát ismét kupa nélkül ért véget, igaz Henry távozásakor sokan még ezeket az eredményeket sem előlegezték meg a csapatnak.

2008-2009
Újabb év tele reményekkel, de sajnos újabb (zsinórban a negyedik) év kupa nélkül. Az Arsenalt már több, mint 10 éve irányító Wenger idén ismét a csúcsot vette célba, sajnos sikertelenül. Lássuk, hogy történt mindez!
A bajnokságban ezúttal lemaradtunk a dobogóról. Sok izgalmat nem tartogatott a hajrá, hiszen messze volt a harmadik hely, de jókora előnyünk volt az ötödik helyezett Evertonnal szemben.
Az FA Kupában az elődöntőig jutottunk. Ott hiába szereztünk vezetést Theo Walcott révén, mégis 2-1-es meccset követően a Kékek örülhettek.
A BL-ben másodikként mentünk tovább csoportunkból, majd tizenegyesekkel legyőztük a Romát. A negyeddöntőben a Villareal volt az ellenfél, s az odavágón 1-1-es döntetlent értünk el.
2009. április 15.
Londonban, az Emirates Stadionban fogadtuk a BL negyeddöntőinek visszavágóján a Villarealt. Előbb Walcott talált be, majd Emmanuel Adebayor örvendeztette meg a szurkolókat találatával. A végén még van Persie is betalált 11-esből, így összesítésben 4-1 arányban megnyertük a párharcot, és bejutottunk az elődöntőbe.
Ott azonban kettős vereséget szenvedtünk el a Manchester United ellen, s ezzel a BL álomról is le kellett tennünk.
2009-2010
A szezon előtt sokan a négy legjobba való bekerülésre is kevés esélyt adtak a Wenger-legénységnek. Egyaránt esélyesebbnek tartották a Chelseat, a Manchester Unitedet, a Liverpoolt, a Manchester Cityt, de néhányan még a nagy rivális Tottenhamet is.
Azonban a Professzor és csapata rácáfoltak a kétkedőkre, és ismét a dobogón végeztek a bajnoki címet visszahódító Chelsea és a Manchester United mögött.
Az FA Kupában már a negyedik körben véget ért a csapat menetelése, miután a Stoke City 3-1-es vereséget mért csapatunkra.
A BL nyolcaddöntőiben a Porto elleni odavágón 2-1-s vereséget szenvedtünk el, így vártuk a visszavágót.
2009. március 9.
A portugál csapat legyőzése, és ezzel a továbbjutás kivívása nem okozott gondot az Ágyúsoknak. korán kezdtük a gólgyártást és későn hagytuk abba: Nicklas Bendtner mesterhármast ért el, de mellette betalált még Samir Nasri és Emmanuel Eboué is, így megalázó 5-0-s vereséget mértünk ellenfelünkre.
A negyeddöntőben otthon még tartottuk magunkat a Barcelona ellen (2-2), de a visszavágón a Katalánok legyőztek minket, ezzel ezt a szezont is trófea nélkül kellett lezárjuk.

2010-2011
Egyre inkább fontos téma lett a kellőképpen erős igazolások hiánya a csapatnál. Ez a nyár sem hozott fordulópontot az ügyben, igaz ma már látjuk, hogy Koscielny leigazolása zseniális döntés volt a Papától.
Idén már mindenki egyértelműen veszélyes ellenfelet látott a Manchester Cityben, akik sajnos gyenge hajránk miatt meg is előztek minket a bajnokságban, és megkaparintották a harmadik helyet. A másik manchesteri csapat bajnok lett, megelőzve a Chelseat.
A BL-ben ismét a Barcelona elleni meccs volt a végállomás. Ezúttal az odavágón 2-1-re nyertünk Arshavin felejthetetlen találatának is köszönhetően, és a visszavágón is volt esélyünk a továbbjutás kiharcolására, de a bravúr sajnos elmaradt.
Az FA Kupában, pedig a Manchester United ellen kényszerültünk búcsúra egy 2-0-s idegenbeli vereséget követően.
A Ligakupában végre nyerhettünk volna egy trófeát, de a döntőben kínos 2-1-s vereséget szenvedtünk el a később a másodosztályba kieső Birmingham City ellen.

2010. december 27.
Kicsit menjünk vissza az időben. December végén a Chelsea ellen játszottunk hazai pályán, és nem csupán a pontok miatt, hanem az önbizalom, és a hit helyreállításának céljából is égetően nagy szükségünk volt egy nagy rivális elleni győzelemre. Song, Fabregas, és Walcott is betalált, igaz később Ivanovic révén szépített a Chelsea, de a 3-1-s végeredmény győzelmet jelentett számunkra.
Zsinórban 6 éve kupa nélkül. Nem szép mondat, még akkor sem ha a Mester így is nagyszerű munkát végez a csapatnál. Körülbelül ezek a gondolatok keringtek fejünkben mikor véget ért a szezon, s így vártuk az új kiírást is.
2011-2012
Nem ez lett a megváltás éve. A bajnokságban ismét felfértünk ugyan a dobogóra, de a BL-ben megint a nyolcaddöntőig jutottunk, és nem tovább.
Az FA Kupában a Sunderland gond nélkül ütött ki minket 2-0-ra.
A bajnokságot rémesen kezdtük, de a második félévben feltámadtunk, így a harmadik helyen végeztünk.
Azért egy felejthetetlen pillanat ehhez a szezonhoz is köthető: a Leeds elleni FA Kupa találkozón 1-0-ra nyertünk a két hónapra kölcsönbe visszatérő Thierry Henry találatával.
A Milan elleni BL párharc már az odavágón eldőlt. 4-0-ra lesöpörtek minket a San Siróban. A visszavágót viszont 3-0-ra megnyertük, így legalább becsületünket megőrizve búcsúztunk a sorozattól.
2012. február 26.
Az Észak-londoni derbi előtt 10 pont volt a hátrányunk a Spurs mögött. Ez a meccs viszont fordulópontot jelentett számunkra, és amennyire lehet javította gyengécske szezonunkat. Saha és Adebayor góljaival már 2-0-ra ment a Spurs, de ezután ötször is betaláltunk. Walcott duplázott, emellett még Sagna, van Persie, és Rosicky is betalált. Ezután felszállóágba kerültünk, és megszereztük a BL indulást garantáló harmadik helyet.
Nehéz tagadni, hogy ez az év a szezon végén távozó Robin van Persieről szólt. Ő lett a Premier League gólkirálya, így távozását követően attól tarthattunk, hogy visszaesik majd a csapat teljesítménye.
2012-2013
Az új szezon nem hozott bombaigazolásokat. De Santi Cazorla nagyszerű vételnek bizonyult, és Podolski, valamint Giroud is megállta a helyét.
A bajnokságot nem kezdtük rosszul, és Arséne Wenger legénysége impozáns játékkal rukkolt elő hétről-hétre, igaz a nagy nevű riválisok ellen maximum egy döntetlenre futotta, eltekintve a Spurstől, akiket ismét 5-2-re győztünk le hazai pályán.
A BL-ben a Schalke megelőzöt minket a csoportkörben, így a Bayern München ellen kellett játszanunk. Az odavágót bosszantó gólokkal elveszítettük 3-1-re az Emiratesben, így kevés volt az esély a bravúrra.
2013. március 13. München
Esélytelennek tartottak minket, de mi megmutattuk, hogy az Arsenalt nem lehet leírni! Giroud és Koscielny góljaival 2-0-ra győztünk, és idegenben lőtt gólokkal búcsúztunk a sorozattól. Ugyanakkor az egész Bayern időhúzásra kényszerült az utolsó 10 percben, s a későbbi győztest egyedül mi tudtuk igazán megszorongatni.
Az FA Kupában csalódást keltő búcsú lett a sorsunk a Blackburn ellen, de a bajnokságban izgalmas utolsó fordulóban szereztük meg a BL selejtezőt érő 4. helyet.
Megint kupamentes év, zsinórban a nyolcadik. Kelleni fog legalább egy nagy igazolás. Ezek sajnos mindenki által elismert tények voltak a szezon végeztével, de lelkesen vártuk a nyár, s az azt követően kezdődő szezon eseményeit.
2013-2014
2013. szeptember 2.
Az Arsenal bemutatja új igazolását a Real Madridtól igazolt Mesut Özilt. Mindenki rózsaszínben látja a világot, hiszen végre egy klasszist igazoltunk, Wengerhez méltó módon az utolsó pillanatban.

A bajnokságot vereséggel kezdtük, de azután nagyszerű teljesítményt nyújtva megszereztük és meg is tartottuk az első helyet. Jelenleg a Liverpoollal, a Chelseavel, és a Manchester Cityvel harcolunk a bajnoki címért. A pozíciók változnak, de nekünk elég ha a harmincnyolcadik forduló után vezetjük a tabellát.
Az FA Kupában elődöntősök vagyunk, és három nálunk jóval esélytelenebb csapatot kell legyőznünk a kupa elhódításához. De persze nem bízhatjuk el magunkat!
A BL-ben megint a Bayern ellen kellett játszanunk, de a vereség ellenére nem kell szégyenkeznünk, hiszen a Bajorok nagyszerű formában vannak.
2014. március 22.
Most itt vagyunk és Arséne Wenger ezredik Arsenalos meccsét ünnepeljük. Az ellenfél egy olyan ember (és persze csapata), aki közel négy év alatt még egyszer sem vesztett bajnokit hazai pályán. Egy olyan ember, aki hosszú évek óta nem képes elismerni Arséne Wenger egyedülálló zsenialitását. Van ennél jobb lehetőség? Aligha.
Hamarosan kezdődik a mérkőzés. Előre, Ágyúsok!

Köszönjük, Arséne!