Az ágyúsok augusztus közepén az Aston Villa ellen nyitották a bajnoki szereplésüket. A meccs előtti napokban inkább az új igazolások hiányáról esett szó a csapat háza táján, és a meccs eredménye igazolta, hogy jogosak a szurkolók elvárásai. A csapat a korai vezetés ellenére 3-1-s vereséget szenvedett a birminghamiek ellen hazai pályán. Benteke két gólt szerzett (egy tizenegyes és egy tizenegyes utáni fejes) és a végén kontrából Luna is eredményes volt. Ezután jogosan aggódtunk, hogy vajon hogy szerepel majd a csapat a Fenerbahce otthonában a Bajnokok Ligája selejtezőjében.

Azonban a csapat simán nyert 3-0-ra idegenben Ramsey duplájával és Giroud büntetőből szerzett találatával, így nem nagyon kellett aggódnunk a visszavágó előtt.

A folytatásban egy Fulham elleni találkozó következett, amely egyben a Premier League 2. fordulójának nyitómeccse is volt. Wenger még mindig nem igazolt senkit, pedig már közelítettünk az átigazolási szezon végéhez, ami növelte a terhet a csapaton. Ám végül simán nyertünk Podolski duplájának és Giroud találatának köszönhetően, valamint Yaya Sanogo is bemutatkozott, ám a sikert beárnyékolta Podolski sérülése, aki ezzel közel négy hónapra kidőlt.

A Fener elleni visszavágó nem hozott sok izgalmat, mindenesetre csapat egy 2-0-s győzelemmel (az egyre jobb formában lévő Ramsey duplájával) hangolt a Spurs elleni hétvégi rangadóra, és ismét kiharcolta, hogy a Bajnokok Ligájában szerepelhessen.

Szeptember első napján a csapat, úgy várta az Észak-londoni derbit, hogy még mindig Flamini számított a legnagyobb nyári igazolásnak. Ennek ellenére Giroud első félidei találatával legyőztük az örök riválist, és noha új igazolás nélkül nagyon elégedetlenek voltunk, legalább Giroud töretlen formájának örülhettünk.

Másnap ugyan nem játszottunk mérkőzést, de jogosan mondhatjuk, hogy az a nap volt a szezon egyik legfontosabb napja, hiszen leigazoltuk a Real Madrid sztárját, Mesut Özilt, és így nagyon bizakodóan várhattuk a bajnoki folytatást.

A Sunderland elleni vendégjáték következett, és a fiúk ezúttal is begyűjtötték a kötelező három pontot. Ismét Giroud és Ramsey voltak a csapat húzóemberei, előbbi egy, utóbbi két gólt szerzett, de már Özilt is láthattuk Arsenal-mezben játszani, ráadásul egy gólpasszt is adott.

A Marseille otthonában játszani nem számít könnyű feladatnak, igaz ebben a BL-csoportban kifejezetten kellemesnek bizonyult az utolsó negyedórában 2-1-re megnyert találkozó, melyet Ramsey és Walcott góljai tettek élvezetessé a számunkra. Nagy örömre nem volt okunk, de megnyugodhattunk, hisz hoztuk a továbbjutáshoz kötelező három pontot a francia csapat ellen.

A Stoke elleni hazai találkozónak bizakodva vághattunk neki, igaz korábban már többször meggyűlt a bajunk a játékot inkább ölő, mint játszó együttessel. Ezúttal azonban sima győzelem lett a vége Ramsey, Sagna és Mertesacker góljainak köszönhetően. A meccs egyik legjobbja a két gólpasszt adó Mesut Özil volt, aki ezzel megmutatta, mire számíthatunk tőle a jövőben.

Hét közben a West Brom elleni Ligakupa-meccs következett, melyet büntetőkkel sikerült megnyerni, igaz a Villa után a másik birminghami csapat is nehézzé tette számunkra a meccset. A fiatal Eisfeld szerezte a gólunkat, amire Berahino válaszolt a túloldalról. Végül Nacho Monreal sikeresen végrehajtott tizenegyese után örülhettünk a nyolcaddöntőbe jutásnak, ami a tartalék csapattal jó eredménynek mondható.

Az ágyúsok utolsó szeptemberi mérkőzésüket a walesi Liberty Stadiumban játszottak a Swansea ellen. Tavaly itt legyőztük a walesieket a bajnokságban, de ők is nyertek ellenünk idegenben, az Emiratesben, és az FA-kupában is megnehezítették a dolgunkat. Ezen az estén viszont mienk lett a győzelem az élete első felnőtt találatát szerző Gnabry és Ramsey góljával, ráadásul a második félidőben a csapat fenomenálisan játszott. A sikernek köszönhetően magabiztosan őriztük első helyünket a Premier League tabellájának tetején.

A szezont gyengén kezdő csapat tehát gyorsan nagyszerű formába lendült, amit nagyban köszönhetünk az augusztusban és szeptemberben is a csapat legjobbjának választott Ramsey-nek, valamint Özilnek, a friss igazolásnak is, de az egész csapat teljesítményével kifejezetten elégedettek lehettünk a szezon ezen korai szakaszában.

A csapat egy Napoli elleni hazai BL-meccsel kezdte az októbert, ami a vártnál sokkal könnyebb mérkőzésnek bizonyult. Örömteli hír volt, hogy Özil megszerezte első gólját a csapat színeiben, valamint adott egy gólpasszt Giroud-nak, aki ezzel már negyedóra után kialakította a 2-0-s végeredményt. A nápolyiak 65 percig el sem találták a kaput, tehát kétség sem férhet ahhoz, hogy megérdemeltük a három pontot.

A folytatásban a West Brom következett a bajnokságban. Egyszer már tizenegyesekkel legyőztük őket a Ligakupában, de ma a rendes játékidőben kellett volna győzedelmeskedni. Ez azonban nem sikerült, hisz Yacob góljával vezetést szerzett a West Brom, így Wilshere találata csak a döntetlenhez volt elég. Ezzel a Villa után a másik birminghami gárda is megtréfált bennünket, de így is a tabella tetejéről várhattuk a válogatott szünet utáni folytatást.

A folytatás pedig remekül sikerült, hisz 4-1-re nyerni tudtunk az Emiratesben a Norwich ellen. A meccs, sőt az egész eddigi szezon legszebb találatát Wilshere szerezte, de valójában az egész csapat zseniális egyérintős játékának köszönhettük ezt a briliáns gólt. Egy Özil-dupla és egy már-már szokásos Ramsey-gól jellemezte még a könnyedén hozott meccset, amely után a csapat már a Dortmund elleni rangadóra készülhetett.

A Dortmund elleni BL-csata sajnos vereséget hozott annak ellenére, hogy a csapat könnyedén nyerhetett is volna, de a korai hátrány mentálisan nehézzé tette a folytatást. Giroud egyenlített ugyan, de a végén jött Lewandowski és eldöntötte a három pont sorsát. Mint minden vereség, ez sem jött jól, de a csapat továbbra is jól állt a csoportban, és joggal bízhattunk benne, hogy majd idegenben visszavágunk a német ellenfélnek.

A kemény hétközi meccs után egy egyszerűnek tűnő Crystal Palace elleni bajnoki következett. A 2-0-s győzelem nem adja vissza azt, milyen jól helytállt a kiscsapat, hisz sokáig támadtak veszélyesen az egyenlítésért, végül Giroud volt eredményes kontrából, és ezzel behúztuk a kötelezőnek vélt sikert, igaz a City kivételével minden rivális hozta a három pontot (az égszínkékek a Chelsea ellen kaptak ki).

A Ligakupa nyolcaddöntőjében a Chelsea-vel találkoztunk, de sajnos nem sok vizet zavart a csapat, és 2-0-s vereség lett a vége, igaz ez senkit sem érintett túl érzékenyen, hisz a Ligakupa évek óta nem élvez túl nagy prioritást.

Ezután a Liverpool következett. Cazorlának 20 perc sem kellett ahhoz, hogy visszatérése után betaláljon, így joggal örülhetünk a félidőben. Az öröm csak nőtt Ramsey tökéletes ütemben eleresztett bombagólja után, s ezek után az eredmény már nem változott, a vége 2-0 lett Wenger legénységének, akik tartották előnyüket a tabella tetején, főleg azok után, hogy a Newcastle 2-0 arányban legyőzte a Chelsea-t.

A Dortmund elleni idegenbeli Bajnokok Ligája-mérkőzésről tudtuk, hogy nagyban befolyásolhatja a szezon további eredményeit, ennek megfelelően egy fegyelmezett és pontos védelemmel állt fel a csapat, aminek 1-0-s siker és persze önfeledt ünneplés lett az eredménye. Lehet, hogy nem irányítottuk a találkozót, de a siker mégis megérdemelt volt, pláne azok után, hogy néhány hete vereséget szenvedtünk ellenük annak ellenére, hogy domináltuk a találkozót. A sikerrel nagyon közel kerültünk a továbbjutáshoz, igaz tudtuk, hogy ez még így sem lesz könnyű, ahogy az később be is bizonyosodott.

A válogatott szünet előtti utolsó mérkőzést az Old Traffordon játszottuk az eddig botladozó Manchester United ellen. A csapat nem játszott jól, bár ez az elmúlt két hét sűrű és rendkívül nehéz programja miatt várható és érthető is volt. Igaz a vörös ördögök is pontatlanok voltak, de az ex-arsenalos Robin van Persie fejesével 1-0-ra legyőztek minket. A vereség nagyon fájó volt, de tény, hogy nem érdemeltünk igazán jó eredményt (igaz, ez az ellenfélről is elmondható volt). A vereség után mégis mi vezettük a bajnoki pontvadászatot, és abban a reményben vonultunk el a kéthetes válogatott pihenőre, hogy utána egy sikerre éhes és mindenekelőtt kipihent csapat tér vissza a pályára, hogy mindenkinek megmutassa, melyik is a legjobb csapat.

A csapat egy Southampton elleni hazai meccsel folytatta szereplését a nemzetközi szünetet követően. A szentek eddig csodálatos idényt futottak, hiszen nemzetközi szereplést érő helyen (még BL-helyen is) álltak, és nagyszerűen játszottak. Ezen a napon viszont nem juthattak szóhoz, hiszen Giroud duplájával 2-0-ra győzött az Arsenal. A francia első találatakor szemfülesen használta ki Boruc kapus bizonytalanságát, majd később tizenegyesből megduplázta csapata előnyét, és ezzel megnyerte nekünk a meccset. Szerencsénkre a United, a Liverpool és a Spurs is pontokat veszített, így különösen értékes lett ez a három pont.

A folytatásban a Marseille következett a BL-ben szintén hazai pályán. Igaz nem számítottunk könnyű meccsre, de ebben a csoportban ezt a meccset egyértelműen hozni kellett. Így is tett a csapat, hisz Wilshere duplájával megnyertük a találkozót.. Az angol középpályás már az első percben megszerezte a vezetést, majd később ismét betalált, így még az is belefért, hogy a kissé fáradtan játszó Özil büntetőt rontson. A sikerrel még mindig nem volt biztos semmi, de a továbbjutáshoz már csak nagyon kevés kellett.

Ezután a csapat a Cardiff City stadionjába látogatott, Walesbe. A kékmadarak otthon már sok nagy meglepetést okoztak (például legyőzték a Manchester Cityt), így kissé izgatottan, de mindenképp bizakodva vártuk a meccset, hisz még mindig mi álltunk a tabella tetején. Ramsey duplázott egykori csapata ellen, ám a walesi rendkívül sportszerűen nem ünnepelte meg találatait, amit a hazai közönség tapssal jutalmazott. Emellett Mathieu Flamini is betalált Özil mesés passzából, és ezzel megszerezte első találatát második arsenalos korszakában. A sikernek köszönhetően magabiztosan őriztük előnyünket a mezőny többi tagja előtt a Premier League tabellájának tetején.

A Hull elleni bajnoki nem tartogatott sok izgalmat, de a csapat magabiztosan megszerezte a kötelező három pontot. A nagy meglepetésre kezdő Bendtnernek két perc sem kellett, hogy betaláljon, majd Özil növelte a csapat előnyét 2-0-ra a második félidő elején, ezzel beállította a végeredményt is.

Az ágyúsok Nápolyban sorsdöntő meccset játszottak a BL csoportkörének utolsó fordulójában: vezettük a csoporttabellát, így 1 pont is elég lett volna a csoportelsőséghez, míg a továbbjutáshoz az kellett, hogy ne kapjunk ki három góllal (feltéve, hogy a Dortmund nyer a Marseille ellen). Azonban a csapat csúnya 2-0-s vereséget szenvedett, így a Dortmund sikerét követően a második helyen zártuk a csoportot, igaz Arteta kiállítása után néhány momentumon múlott a kiesés is, tehát felemás érzésekkel zártuk a BL őszi szezonját.

A Manchester City elleni szuperrangadóra december 14-én került sor az Etihad Stadionban. Az égszínkékek eddig nagyszerűen teljesítettek hazai pályán, így joggal tarthattunk attól, hogy ez folytatódik. És ez így is lett. A városlakók szétzilálták az egymást követő rangadóktól kissé elzsibbadt védelmünket, és hatszor be is találtak. A meccsen Negredo, Agüero, Yaya Touré és David Silva is betalált egyszer, míg Fernandinho duplázni tudott, az ágyúsok találataiból kettőt Walcott jegyzett, illetve Mertesacker is betalált a végén. A találkozó után továbbra is vezettük a tabellát, de a riválisok szép lassan kezdtek közelíteni…

Az ágyúsok egy Chelsea elleni hazai bajnokival zárták le a karácsony előtti időszakot. Az elvárások pedig magasak voltak, hisz a City is begyűjtötte a három pontot, így jó lett volna tartani az egyre fogyó előnyt. A meccsen nem született egy találat sem, és a döntetlen amúgy is igazságos eredmény volt, hisz az első félidőt a kékek dominálták (Lampard eltalálta a kapufát is), míg a második játékrészben Giroud révén kétszer is az Arsenal került közelebb a sikerhez. A vége egy elfogadható döntetlen egy bajnokesélyes ellen, de tudtuk, hogy a West Ham ellen kötelező lesz a győzelem, ha továbbra is mi akarjuk vezetni a tabellát, mivel előnyünk egyetlen pontra olvadt.

December 26-án a West Hamhez látogattunk a Bolyeyn Groundra. A győzelmi kényszer meglátszott a játékunkon, hisz aktívan játszottunk és irányítottuk az első 45 percet, igaz a befejezéseknél rendre pontatlanok voltunk. A második félidőben Szczesny bakiját kihasználva Carlton Cole megszerezte a vezetést a kalapácsosoknak. Kellett ez a csapatnak! Ezután ugyanis jobban felpörögtünk, és gyorsan berámoltunk két gólt (mindkettőt Walcott szerezte), majd a csereként beálló Podolski is betalált, a vége 3-1. Nagy örömünkre a sérüléséből visszatérő német nagyszerűen játszott, végig benne volt a veszély a labdáiban.

A 2013-as év utolsó meccsét a St James Parkban játszottuk a bombaformában lévő Newcastle ellen. A szarkák egyenrangú partnerként játszottak, sőt, ha kicsit pontosabbak lettek volna, akár meg is lephették volna Arséne Wenger együttesét, azonban a sok ideje gólképtelen és emiatt sokat támadott Giroud fejesének, és a kapott gól nélkül záró védelemnek köszönhetően ismét behúztuk a három pontot, ezzel megtartva előnyünket a bajnoki pontvadászatban, igaz a legnagyobb rivális, a Manchester City is diadalmaskodott a Palace ellen.

Így hát 2014-et az élről várhattuk, és reménykedhettünk benne, hogy a csapat jövőre is képes lesz hozni idei formáját, és ezáltal trófeákért szállhat harcba, legyen szó a BL-ről, a bajnokságról, vagy az FA-kupáról. Egy dolog biztos: mi 2014-ben is itt leszünk, hogy biztassuk a csapatot régóta várt sikerek elérésére.