Szeptember elseje óta nem játszott a csapat az Emirates-ben, 3 héttel később a mindnyájunk által "kedvelt" Stoke City ellen térünk vissza a 60 ezres szentélybe.

A szezon első meccsén a Villától hazai pályán elszenvedett vereség óta minden egyes meccsünket megnyertük (3 bajnoki, 3 BL). A Marseille ellen sikerült új rekordot felállítani, sorozatban a tizedik idegenbeli meccsünket nyertük meg, ami a Bayern elleni elsővel kezdődött márciusban. A táblázaton az előkelő második helyet foglaljuk el, igaz, 4 forduló után felesleges komolyabb következtetéseket levonni ebből. Érdemes megjegyezni viszont, hogy (ahogy azt sejteni lehetett) akadozik a 3 új menedzserrel rendelkező nagycsapat, a Chelsea, a City és a United játéka. Jelen pillanatban (a Fulham elleni meccs előtt) a Chelsea utóbbi 4 meccsén 2 döntetlen és 2 vereség áll a Kékek neve mellett, és többen már kongatják a vészharangokat a Bridge-en, ahol Mourinho egyre érdekesebb nyilatkozatok tesz (fiatal tojások, szíriai helyzetre való mutogatás, Mata nem illik a rendszerbe, stb.), és ahol amúgy is elég instabil az a bizonyos kispad. Talán a City és Pellegrini tűnik egyelőre a legjobbnak a 3 közül, de nekik is becsúszott egy vereség az újonc Cardiff ellen; az pedig, ahogy a Manchester United játszik (és igazol) Moyes irányításával, szintén biztató jel nekünk. A Liverpool várhatóan ki fog pukkadni, a Tottenhamnél pedig AVB próbálja összeszoktatni szinte teljesen új keretét idén. Ha kiegyensúlyozottak maradunk, és elkerülnek a sérülések (főként csatárfronton), akkor sokáig versenyben lehetünk.

De nézzünk körül saját házunk táján: Giroud a Premier League-ben eddig 4 meccs, 4 gól; akciógólt utoljára (BL-el együtt) a Fulham ellen kaptunk, 3-0-s vezetésnél. Szczesny jó formában, a védelem szintúgy, a középpálya 5 sérülttel (Poldi, Rosicky, Oxi, Arteta, Diaby) is megbirkózott, Mikel újra edz, Walcott megrúgta az első gólját, és akkor elérkeztünk a legfontosabb dologhoz:

Aaron Ramsey élete formájában játszik. 7 meccs, 6 gól. A Premier League legtöbb idei labdaszerzése - 19. A pályán ott van mindenhol. A saját tizenhatosánál. Az ellenfélénél. A srác elképesztően sokat tesz bele, ő érkezik először edzésre, ő távozik utoljára. Wenger, Walcott és mások elmondása szerint sosem elégszik meg teljesen, mindig többre vágyik - és ez az elszántság többet ér bármilyen tehetségnél. Rambo kirobbanthatatlan a kezdőből, és még nincs 23 éves. One Aaron Ramsey.

Beszéljünk egy kicsit az ellenfélről, a Stoke City csapatáról. Egész jó formában vannak, Mark Hughes irányítása alatt már nem azt az orkfocit játszák, ami Pullis alatt a védjegyükké vált. A nyáron egész szépen erősítettek, érkezett egy tapasztalt balbekk (Pieters), egy fiatal katalán középhátvéd (Muniesa), az osztrák fenegyerek Arnautovic, és kölcsönbe Assaidi és Ireland. Ami a legfontosabb a szempontjukból, hogy megtartották a Premier League legjobb kapusát, Asmir Begovicot, ő, és az összeszokott védőpáros - Huth és Shawcross - elég jó indok arra, hogy mindenki menjen, és megrakja az undert a vasárnapi meccsre (kizárólag saját felelősségre). Összességében a Stoke nehéz ellenfél lesz, senki se számítson gólfesztiválra, csatár fronton nincsenek túlságosan megáldva, viszont a saját kapujuk előtt nagyon erősek, a levegőben szintén. Crouch és a magas hátvédek sok kellemetlenséget okozhatnak mindkét kapu előtt.

Ennek ellenére hazai pályán csak a győzelem elfogadható, és az 1.35-ös szorzókat elnézve a fogadóirodák is toronymagas esélyesnek tartanak minket.

KO vasárnap 14.30, Digi1; várható kezdők:

Arsenal: Szczesny - Sagna, Mertesacker, Koscielny, Gibbs - Flamini - Wilshere, Ramsey, Özil - Walcott, Giroud.

Stoke: Begovic - Pieters, Huth, Shawcross, Cameron - N'Zonzi, Adam, Wilson - Walters, Crouch, Arnautovic.