Úgy tűnt, mintha egy egész élet telt volna el, mióta lefújták a tavalyi szezon utolsó mérkőzését, amely Arséne Wengerhez méltatlanul egy nehezen kiharcolt győzelemmel végződött, ezzel pedig a csapat újra ott lehet a Bajnokok Ligájában, megőrizve Wenger lenyűgöző mérlegét, ezzel komoly fejfájást okozva az Arsenalt gyűlölőknek világszerte.

Az Arsenal halottnak és eltemetettnek tűnt újévkor. Valahogy sikerült még rosszabbul teljesíteniük, mint 2011/12-ben. Robin van Persie távozása a Unitedhez és Alex Song eladása a Barcelonának nagy igényt váltott ki nyáron sztárok igazolására. Bould másodedzővé való kinevezését úgy tartják számon, hogy az Arsenalnak ezt kellett tennie, és az kisebbség is megbékélt vele, akik tiltakoztak ellene. Most már találtak maguknak más bűnbakot, azt az embert, aki talán többet felejtett a labdarúgásból, mint amennyit mi valaha meg is tanulhatunk.

Az Arsenalnál az utóbbi néhány év során, amikor nem tudtak harcban lenni a bajnoki címért (különösen a 2011/12-es szezonban), megfigyelhető volt, hogy a kisebb csapatok ellen hozták a mérkőzéseiket, viszont a nagyok ellen rendre elbuktak. Ha mégis sikerült egy döntetlent, vagy netán egy győzelmet kiharcolni, akkor mindenki a klubnál a fellegekben járt. De a játékosok és a szurkolók nem egészen ezt akarják. Az AC Milan és a Bayern München elleni győzelmek, nem említve a Spurs elleni fordítást, megadták az alaphangot mindkét szezonban, hogy az Arsenal elérje a kitűzött negyedik helyet (2011/12-ben harmadikként végeztek), de nagyobb eredményre vágynak. Egy nagy siker szükségeltetik ahhoz, hogy az Arsenal fenntarsa régi hírnevét, de valahogy mégsem tud olyan helyzetbe jutni, hogy ezt elérje.

Már a 2012/13-as szezon végén megszólaltak az elégedetlenkedő hangok, amelyek kétségbe vonták az Arsenal pénzügyi erejét. Most már majdnem 80 napja tart ez, de mit tud a klub felmutatni? Semmit! (eltekintve Sanogótól)

Most már csak a múltban elért eredményeiért lehet szeretni a csapatot. Van egy nagyszerű fiatal mag, feltörekvő és befutott brit játékosokkal - Wilshere, Walcott, Oxlade-Chamberlain, Ramsey, Gibbs és az Arsenal-szurkoló Jenkinson. A marketing csapat már őrülten várja, hogy mikor fog robbanni ezt a nagy lehetőségeket rejtő bomba. Van néhány tapasztaltnak mondható felnőtt válogatott játékos - Cazorla, Podolski, Mertesacker és a nagyon jól teljesítő Koscielny. A csapat alapja szilárd, és csak javulni fog, különösen akkor, ha meg tudja tartani a szezon végén mutatott nagyszerű formáját. Nagyon fontos lesz, hogy ne nyúljanak hozzá a jelenlegi csapathoz, hadd mutassák meg a bennük rejlő igazi lehetőséget.

Az utóbbi időben elég sokat beszéltek arról, vajon mennyi pénz is áll a menedzser rendelkezésére. A kevés költekezés nem újkeletű dolog a szurkolóknak, de a klub pénzügyi eredményeit megvizsgálva leszűrhetünk egy logikus következtetést: a klub nem volt olyan helyzetben, mint a Chelsea, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt pénze. Tehát a kupanélküliség alatt Wengernek volt pénze költeni, de ő ezzel nem élt. Elsőre nem tűnik soknak, de mára már kibújt a szeg a zsákból. A 2012/13-as szezon pénzügyi beszámolójából látszik, hogy az Arsenalnak több mint 160 millió fontja volt. Ez az összeg nagyobb, mint a másik 19 csapat bankban lévő összes pénze. Ebből az összegből az Arsenal öt sztárt vehetett volna, de befektetésre ment el.

1. A klub bevételei

Megvizsgáltuk a 2005/06 szezontól 2011/12-ig a klub pénzügyi jelentését. Akkor a klubnak 137 millió fontja volt, ezzel kilencedik helyen állt a Deloitte Money League-ben. 2011/12-ben 243 millió fontja volt a klubnak, amely a hatodik helyre elég ebben az összevetésben. Ez 43%-os emelkedést jelent, de voltak nagy kiemelkedések is a vizsgált időszak alatt.

2008/09-ben és 2009/10-ben legfőképpen volt kiemelkedő a bevétel, amikor erre számítottak is. Egy mérkőzésre átlagban több mint 3 millió fontos bevétel jutott.

2. A bevételek összetevői

A bevételeket itt csoportokba osztottuk, amelyben helyet kaptak a labdarúgáshoz és a labdarúgáshoz nem kapcsolódó bevételek is. Összehasonlítva a három nagy összetevőt: a mérkőzés napi bevételeket, a televíziós jogdíjakat és a reklámokat, különböző részeket kapunk. Ebből most kizárásra kerültek a tulajdonosi bevételek és a játékoskereskedelemből származó pénzek.

A fenti diagram mutatja, hogy a három rész egymáshoz való viszonyát. Miközben a mérkőzések bevételei 2005-höz képest majdnem a duplájukra nőttek, akkor a reklámokból származó bevételek stagnáltak. Hogy jobb képet kapjunk, vizsgáljuk meg ezek egymáshoz való viszonyát.

Jól látható, hogy az Emirates-stadion viseli a klub fenntartásához szükséges pénz előteremtésének terhét. Ez az a pont, ahol a múltban és a jelenben is kudarcot vall az igazgatósági tanács. Egy stadion, aminek a siker alapkövének kellene lennie, most egyszerűen csak arra elég, hogy a klub kitartsa a fejét a mélyvízből jó menedzserének köszönhetően. Az Arsenal az egyetlen olyan klub a Deloitte Money League-ben, akiknek a stadion teszi ki a bevételük legnagyobb hányadát. Ez pedig a vezetőség nagy hibája! Természetesen a jó szerződések megkötésével a dolgok majd megváltoznak, de a kárt már megcsinálták. Jelenleg a klub megpróbál felkapaszkodni a nagyokhoz ahelyett, hogy ott lenne köztük.

Mindez teljesen érthető lehet. Az olajbevételek még nem voltak jelen, amikor a klub először előállt az ötlettel. Miközben a hiteleit alcsonyan tartotta a klub, hosszútávú szerződéseket között a piacon, amelyen csak akkor kezdett érződni a nagy olajmágusok hatása. Hirtelen csak a klub jó döntésével tudott versenyben maradnak a nagyfiúkkal.

Az utóbbi időben több öngólt rúgott a vezetőség:

• Dein először is bevonta Mr Kroenkét, és Peter Hill-Wood áldását adta erre, majd később ezt a hihetetlen megjegyzést tette: "Nem akartuk őt ide."
• Dein aztán bevette a vezetőségbe Usmanovot is, és eladta neki a részvényeit, de a klub és a vezetőség Kroenkét támogatta, és neki adták el a részvényeiket.
• Nina Bracewel Smith ügye nagyon sokáig húzódott, végül kilépett a vezetőségből, Kroenkének eladva a részvényeit.

Az összes résztvevő nagyon rosszul cselekedett, és nem tudták kihasználni a két milliárdos jelenlétét. Ez pedig fejfájáshoz vezetett.

3. Elburjánzó bérek

Ez érzékeny témává vált az Emiratesbe való költözéssel a klub számára - és véleményem szerint ez vezetett a legyőzhetetlen csapat szétszéledéséhez is, amikor a nagy sztárokat nagy potenciállal rendelkező fiatalokkal pótolták. Semmi gond azzal, hogy jutalmul lehetőséget kaphattak a felnőtt csapatban, de miután igazi sztárrá váltak, a jobb fizetésért és a garantált trófeákért elhagyták a klubot. Mások ültek a vaskos, hosszútávú szerződéseiken, mert túl jó volt itt nekik, hogy eligazoljanak. Ezért Arséne sosem tudta egyensúlyba hozni a csapatot. A 2007/08-as szezonban voltak harcban a bajnoki címért, és akkor szépen is játszottak. Abban a szezonban két kulcsjátékost is elvesztett a csapat sérülés miatt, ami végül eldöntötte a bajnoki elsőség sorsát, végül a Manchester United négy ponttal végzett jobban.

Őszintén szólva, ezen a nyáron a klub rengeteg sztárján túladott. Wengernek biztosan voltak tervei az erősítésre, de meg kellett elégednie a távozókkal.

Az Arsenal évekig kevesebbet fizetett, mint amennyit a pályán elért eredmények miatt kellett volna. Senki sem jutalmazta meg a kedves srácokat, vagy tört nagyobb célok felé. A 2011/12-es szezon végén aztán elkezdték helyreállítani a dolgokat ezen a téren.

Az FA szerint a bevételek 60%-át kell költeni a bérekre, az UEFA szerint 70-et.

A bérek a 2005/06-os szezonban kb. 82 millió fontot emésztettek fel, ez 2011/12-re 143 millió fontra nőtt. Ez 43%-os ugrást jelent, de az Arsenal ezzel nincs egyedül. Érdekes nézegetni a százalékokat. Az alábbi diagramon azt láthatjuk, hogy a bevételek hány százalékát emésztették fel a bérek.

Az ember joggal gondolhatná, hogy az Arsenal bérlimitet alkalmazott. Ha elvesszük a pénzt, ami a játékosok eladásából és egyéb eladásokból befolyt, és hozzáadjuk a stadion törlesztésére kiadott kamatot, akkor máris a limit fölé kerülünk. Annak ellenére, hogy az évek során a bevételek folyamatosan nőttek, a klub nem volt képes megtartani a kulcsjátékosait. Nagy tisztelet illeti Wenger, hogy a stadion törlesztése alatt is az élmezőnyben tartotta a csapatot, de az is megkérdőjelezhetetlen, hogy ez idő alatt a klub profitot termelt. Ha nem adjuk el a játékosainkat, akkor nem tudunk profitra szert tenni, ezért gyengül a klub pénzügyi stablilitása, ha megtesszük, akkor pedig a csapat minősége romlik, de a menedzser mindig ki tud egy új nyulat húzni a kalapból, amivel tudja oltani a tüzet, és teljesíteni tudja a minimális elvárásokat. És ezért is a vezetőség a felelős.

Idén nyáron újra változni látszanak a dolgok. Nemcsak rendbe tettük sok játékos fizetését, hanem az új szerződésekkel több pénz áramlik be a klubba, ezért megengedhetjük magunknak, hogy többet költsünk. De az utóbbi két évben nem mutatkoztak nagy aggodalom jelei.

4. Pénz a kézben

A klub rendelkezésére álló pénzügyi forrásokat úgy lehetne leginkább jellemezni, mintha egy képzeletbeli elefánt lenne egy szobában, azaz hatalmasak.

153,6 millió tartaléka volt a klubnak 2011/12-ben. A 2005/06-ban lévő 35,6 millióhoz képest ez hatalmas teljesítmény. Ha a nyáron nem lesz bankrobbantás, akkor ez az év végére akár 180 millió fontra is nőhet. Ez több mint a másik 19 Premier League-ben szereplő klub vagyona összetéve, és egy pár klubot ki lehetne vásárolni belőle. Természetesen nem kell az összes pénzt elkölteni, de a klub gond nélkül elkölthetne akár 120 millió fontot.

Az adózás előtti profitok miatt ugrott meg ennyire ez az összeg. Ha összeadnánk a klub nyereségeit, akkor a 30%-os adókulcs miatt 40 millió fontot kellene fizetni adóként, ami háromszor több mint a csapat rekordigazolása. Tehát mialatt ült a klub a pénzén, rekordot jelentő adókat fizetett.

Természetesen ez megváltozhat a jövőben. Mivel még több mint 20 nap hátra van az átigazolási szezonból, a szezon végi nagy lelkesedés akár nagy igazolásokat is hozhat. A pénz itt van a csapatnál, és a legfőbb célpontjainkat még nem vitték el. Az Arsenal most nyugodtan játszhat a kártyákkal, és ha véletlenül lesznek nagy igazolások, akkor azokkal olyan eredményeket érhetünk el, amelyeknek mindenki örülni fog. Azonban addig a múltra csak sajnálattal tekinthetünk vissza. Mialatt a menedzserünk nagyon keményen dolgozott, hogy jó eredményeket érjen el a pályán, a vezetők nem aknázták ki a klub pénzügyeiben rejlő lehetőségeket.

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy a felhalmozott nagy tőke vonzóvá tette a klubot a jövőbeli vásárlóknak. Most arra van szükség, hogy megvitassák, mije van a klubnak, és aszerint költekezzenek.

Ha nem fektetnék be ezt a pénzt, akkor az őrültség lenne. Ez megtépázná Wenger hirnevét is. Természetesen lehet azzal érvelni, hogy az öröksége a csapat felépítésében és egy szép, új stadion felépítésében rejlik. Mindegy, az idő ketyeg felettünk, és az örökség megtartása a jövőben Gazidisen és Wengeren múlik.

Forrás: teetribute.blogspot.com